Faragó László

Előszó

Faragó László, a magyar neveléstudománynak az 1940-es évek derekán színre lépő, a felszabadulás után néhány évig vezető szerepet betöltő képviselője, nemzedékének a pedagógia területén legképzettebb és a tudomány művelésében minden bizonnyal legtöbbre hivatott tagja Budapesten, 1911. április 23-án született. Apja mérnök volt. Az első világháborúban bevonult, s többé nem tért vissza családjához. A háború után néhány évig Romániában élt. Később egy műszaki szaklapnak volt ügynöke, és hirdetéseket gyűjtve utazgatott szerte Európában. Franciaországban telepedett le, ahol a második világháború idején eltűnt. Lászlót zenetanár édesanyja, Reiszky Emma nagy gondok között nevelte három évvel fiatalabb, György nevű öccsével, az 1944-ben elhúnyt, akkor már európai hírű zongoraművésszel együtt.
Tizenöt éves korától iskolatársai korrepetálásából, később kisebb diákok tanításából járult hozzá a család fenntartásához. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti evangélikus gimnáziumban, a tanulmányi versenyek tükrében a kor legeredményesebb hazai középiskolában végezte. Méltán országos hírű iskolája - eltérve a középiskolák akkoriban országosnak mondható gyakorlatától - évi értesítőiben nem közölte a tanulók érdemjegyeit. Igy Faragó Lászlóról is csak annyit, hogy az 1921/22. tanévben a 66-os létszámú l/A osztályba járt, és tandíjmentességet élvezett. Az osztálylétszám a IV-ig 44-re csökkent, majd az V-ben - a párhuzamos osztályok összevonása után - ismét 61-re emelkedett. 1928/ 29-ben a Vlll-ot 46-an kezdték el. Miután egy tanuló év közben kimaradt, 1929 júniusában érettségire 45-en jelentkeztek. Közülük jelesen érett 17 (köztük Faragó László), jól 18, érettnek minősült 10. Vissza