Zengővárkony - Tájház

Előszó

Zengővárkony 580 lelkes kis falu Pécsváradtól északkeletre a Zengő aljában, megkapóan szép természeti környezetben. A Mecsek legmagasabb, 682 méteres hegyét és a lábánál meghúzódó települést 1896-ban Baksay Sándor úgy jellemzi, hogy "Forrás forrás melett buzog itt mindenfelé. Legdélibb, legelvenebb a Balázskút, mely gesztenyeerdő alján emberderék vastagságban önti hűs vizét, s a völgy mélyén rejtekező Várkonyt, édes méznek, szép gyümölcsnek termő hazáját végigfutva, átszalad a völgyeken, magához csalogatva pataktársait, s útjában száz meg száz szegény molnárnak osztva kenyeret,..."
A helység 2914 kataszteri holdas határát Pécsvárad, Nagypall, Lovászhetény, Apátvarasd, Mecseknádasd és Óbánya övezi. Története I. István koráig nyúlik vissza. Első írásos említése Villa Varkun, Warkun. A pécsváradi apátság alapítói levele (1015) szerint István király adományozta a bencés monostornak. A 13. század végén is az apátság nemes jobbágyai és népei lakják. A török hódoltság idején mindvégig lakott. A Mária Terézia korabeli urbáriális összeírások 1767-ben 55 úrbéres családot számlálnak meg, valamennyi telkes jobbágy, a telekátlag 0,63, zsellér egyáltalán nincs. Tehát ekkor Várkony vagyoni helyzete messze jobb az országos átlagnál (0,42). Szántóföldjei első osztályúak. Földesura továbbra is a pécsváradi apátság. Népessége magyar, csak a 18. század első felében, középen kezdenek beköltözni római katolikus németek. Az Alszögön telepszenek meg. Számuk lassan 150 főre duzzad, a református őslakosság azonban túlsúlyban marad. 1970-ben 510 magyar és 96 német él a községben. Vissza