Zeng az ének 1

Előszó

Az éneklés Isten ajándéka, sőt lelki ajándéka, a szó legszorosabb értelmében. Évekkel ezelőtt egy születésétől fogva ének-iszonyban szenvedő leány elmondta, hogy megtérésekor Jézus Krisztus nemcsak bűneitől szabadította meg, hanem egyidejűleg ajkára adta az első éneket. Azóta el sem tudná képzelni hívő életét az éneklés nélkül.
Ez Isten megváltott gyermekeinek boldog tapasztalata. Ezért volt természetes régebben - és reméljük így lesz ez ismét, a mi napjainkban is -, hogy a megtérők nemcsak a gyülekezeti tagság elnyerésére és a bemerítésre törekedtek, hanem arra is, hogy minél előbb bekapcsolódhassanak az énekkar Istent magasztaló és testvéreket gyönyörködtető szolgálatába.
Az elmúlt fél évszázadban a hitetlenség egyre fojtogatóbb légkörében, no meg a gépzene elhatalmasodása miatt az Úr népe között halkabbá lett, visszaszorult az önkéntelen éneklés. E kedvezőtlen változás tetten érhető a családi körben, vagy ha itt-ott több hívő összeverődik, mondjuk egy nyári konferencia tábortüze körül.
Hála Istennek, hogy énekkaraink használatára számos ének, sőt énekgyűjtemény született az utóbbi évtizedekben. Az így közkinccsé tett énekek azonban többnyire csak összeszedett és fegyelmezett előadásban szépek; a kötetlen, mozgalmi jellegű éneklés céljára nem a legalkalmasabbak. Ezt a tényt felismerve, valamint a misszió és az éneklés ügye iránti felelősségtől vezérelve határoztunk úgy, hogy létrehozunk egy formájában és tartalmában is talán szokatlannak tűnő énekfüzetet. Ez a füzet utazáskor is bárhová könnyen magunkkal vihető, szövegei és dallamai pedig fölszabadítanak minket a Krisztus szeretetét sugárzó, lendületes és vidám éneklésre. Vissza