Zeneközlöny 1912. február 7.

Előszó

Részlet:
A NVUGAT LEÁNYA.
Opera 3 felvonásban. Irta Giacomo Puccini. Szövegét Belasco drámája után szerzették Guelfo Civinini és Carlo Zangarini.

Ben Akiba híres mondását, hogy: "Nincs semmi új a nap alatt-, a jelenkori komponisták érzik tán legjobban. Mert bármennyire biztos is legyen a zeneszerző abban, hogy művével a közönség lelkére hatni képes lesz, operák komponálásánál a szöveg az, ami őt inspirálja, munkára ösztönzi és a megszokottság kereteiből úgyszólván kiemeli és új, fel nem tárt területeket bocsát csapongó múzsájának rendelkezésére. És ez az, az új sujet, ami a közönség különös érdeklődését biztosítja és azt - ha a komponista jól végezte a dolgát - meg is tartja. Jól érthető ily körülmények között a zeneszerzők az a vágya, hogy a jó és megzenésítésre alkalmas librettó tárgya újszerű legyen és elképzelhetjük, hogy a librettisták mily serege ostromolja különösen a divatban levő zeneszerzőket változatosnál változatosabb szövegkönyveikkel.
Ez magyarázza meg azt a körülményt, hogy az operaszerzők operáik tárgyait illetőleg a lehető legrapszódikusabb ugrándozást viszik véghez. Az ókor, a görög, római és német mitológia, a középkor és az újkor történeti epizódjai után, a legkülönfélébb epochák genre-képei vonulnak fel előttünk librettók alakjában. »Aida«, Lakmé« és »Sámson és Dalila« után hosszú szünet áll be az exotikus színhelyek megválasztásában, melyet Maseagni »Iris«-e és Puccini »Butterfly« operája törnek meg, amíg Puccini legújabb művének, a "Nyugat leányá"-nak cselekményét az e tekintetben még érintetlen Amerikába teszi át.
Ezen tény maga eleve jelzi, hogy mily teljesen szokatlan környezetbe kerül a hallgató, akinek szemei előtt Bret Harte kaliforniai történetei elevenednek meg. Vissza