Előszó
Az átalakulóban levő magyar közoktatás szükségessé teszi, hogy újragondoljuk az egyes tantárgyak szerepét, jelentőségét. Mindnyájan tudjuk, hogy az iskolai nevelő tevékenység folyamatában rendkívül fontos az értelmi nevelés mellett az esztétikai nevelés, mely által leginkább a gyermek érzelmi világgá gazdagodik. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyermekek leterheltségének csökkentése érdekében hajlamosak, olykor kénytelenek vagyunk eltekinteni attól a célunktól, hogy a tanulók a sokoldalú fejlesztés eredményeképpen minél értékesebbé váljanak önmaguk és környezetük javára. Bár lehet hogy a pillanatnyi eredmények megelégedettségre és optimizmusra adnak okot, mégis fel kell hívni a figyelmet a művészeti nevelés hiányának a veszélyeire.
A zenei nevelés jótékony hatással van a teljes személyiség fejlődésére, de elsősorban az érzelmeken keresztül az értelem, az emlékezet, a képzelet (fantázia) és a mozgás fejlődésére.
A művészetek emberformáló erejéhez nem fér kétség. A régi görögök földöntúli hatalmat tulajdonítottak a zenének. Ősi mondák, irodalmi remekművek ezernyi történetet őriznek a zene csodatevő erejéről. Hérodotosz görög történetíró elbeszéléseiben Áriont, a költőt a muzsika mentette meg a biztos veszedelemtől. A költőt matrózai egy alkalommal tengerbe akarták dobni, hogy pénzéhez jussanak. Árion utolsó kívánsága az volt, hogy elénekelhesse búcsúdalát. Az énekszó után beleugrott a tengerbe, s a tajtékzó hullámok összecsaptak a feje fölött. S íme a zene csodát művelt. A történet szerint egy delfin hátára vette és sértetlenül tette partra Tainaronnál.
A népmesék, az ősi mondák világa is tele van az ilyen és az ehhez hasonló csodás elemeiddel. Az énekszó, a bűvös hangszer, a varázssíp hangjára a félelem örömre fordul, az ellenség is jó baráttá szelídül. A zene léleknevelő hatásáról Platón az „Állam" című könyvében a következőket írta: „...mert a ritmus és a dallam hatolnak be legjobban a lélek belsejébe, azt hatalmas erővel megragadják, s jó rendet hozva magukkal, azt aki helyes elvek szerint nevelkedik, rendezett lelkű emberré teszik."
Kodály Zoltán hasonlóan fogalmazza meg gondolatait egyik tanulmányában: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világít be."
A zene gyógyító ereje szintén köztudomású, a tudományos kísérletek eredményeit napjainkban is alkalmazza az orvostudomány. A megfelelő légkörben, és körülmények között elhangzó zene a hallgató pszichikai és fizikai állapotát előnyösen befolyásolja, hatása a vegetatív idegrendszerre is kiterjed.
Vissza