Zeneakadémia koncertmagazin 2013. október-december

Előszó

Kedves Olvasó!
Most lépjünk be a Nagyterembe. Hallgassunk el. Szoktassuk szemünk: a boltozati hevederív alól angyal szánkázik alá egy lanton még ténfergő tudatunk felé, az orgonakarzat magasából gyertyákat tartó hermapillérek a világosság győzelmét hirdetik az indulati világ sötétje felett. Csökken a fény. Apollón babérligetes szentélyében vagyunk. A terem lekerekített szögletében, fenn az orgona két oldalán felirat: „Sursum Corda - Favete lingvis." S ahogy a zene első hangjai húzni kezdik fel a szívet, a nyelv dadog, aztán elhallgat. Mi ez, pogány ünnep? Nyugalom, ünnep ez, de a legtisztább; tudjuk Pascaltól: „Isten a szívvel tapintható, nem az ésszel." 138 éves élő történelem, a Liszt alapította világhíres egyetem, a 106 éves zenepalota, a fenti csoda tökéllyel rekonstruált mindennapi helyszíne, amely mostantól saját koncertszervezésbe kezd: a kettő együtt szinte páratlan, új entitás. Tágas Európa kicsiny országának közepén a zene misztériumának kulcshelye. Világbrand, ha úgy tetszik, modernül szólva. Ennek méltó verbális, vizuális gyűrűzését kelteni az információs világtengerben olyan feladat, amelytől megrogyik a térd, kihűlhet a szív. Patina és progresszió: úgy vélem, e kettő közt ívelő feszültség teríthet nagyszínpadot e hangzó világnak. Ebben a mérlegelő szerelemben született - sok egyéb mellett - az új logó, a múltból jövőbe mutató arculat, az új honlap, az egyestés műsorfüzetek könyvgrafikával ihletett, személyes hangvételű bája, a havi műsornaptár bennfentesekkel parolázó puritanizmusa, és kitűnő csapatommal, valamint a felelős szerkesztővel, Fazekas Gergely zenetörténésszel közös kedvencünk, a standard műfajok közti kísérletnek is beillő Koncertmagazin. Voltaképpen az épület két zseniális építész-álmodójától, Giergltől és Korbtól tanultunk, mikor kinyúltunk a „testvérművészetek" felé: itt a fotóművészet túllép az egyszerű programillusztráció igényén, a kiadvány egyszerre csillanó felszínű programtükör és kisesszék, sztárinterjúk, portrék szabdalta tengerhát, hogy egy-egy nagyobb lélegzetű merülést tegyünk a mélyben. Honnan a lelkünk aztán a Zene által felszáll. Jó olvasást! Vissza