Zempléni Művészeti Napok 1992-2001

Előszó

Sárospatak és Zemplén sokszáz esztendős történetének rövid epizódja az a tíz év, amióta évről évre minden nyáron összejövünk itt, hogy zenével, színházzal, képzőművészetekkel üdítsük fel életünket. Fantasztikus találkozások, kitüntetett zenei pillanatok emlékét őrizzük a Zempléni Művészeti Napokról, de vajon mit őriz meg ebből majd a történelmi emlékezet? Talán semmit. Talán csupa olyan dolog marad meg az utókor emlékezetében, ami nekünk nem is volt fontos. Azt biztosan feljegyzik majd a krónikások, hogy itt járt a fesztiválon Pauk György, Franki Péter, Starker János, a Laredo Trió, vezényelt Lukács Ervin és Jurij Szimonov. Arról viszont már nem szólnak majd a feljegyzések, hogy a nagyon fiatal Héja Domonkos miként fanatizálta fantasztikus ifjúsági zenekarát a füzérradványi kastély parkjában, hogy miféle csudálkozást szült az a komolyzenei hangverseny, amelyet - Komlóska fennállása óta talán elsőként - a fesztivál keretében rendeztünk, és azt is csak mi tudjuk, akik ott voltunk, mekkora csoda egy szépen szárnyaló hangú gyerekkórus megszólalása a karcsai templomban.
Tíz év elég a számvetéshez, de a távoli jövővel nekünk nincs dolgunk. Azt persze meg kell kérdenünk magunktól, hogy elvégeztük-e a dolgunkat. Megtettünk-e mindent abból, amit ránk bízott az idő? Miként azok, akik századokkal ezelőtt kifaragták a vár reneszánsz ablakkereteit, a lovagterem oszlopait, megállították a tűzvész után a katolikus templom széttartó pilléreit, kiválasztották a fát a református templom szószékéhez, akik felrakták a kollégium falait. Vissza