Előszó
Mindig különös, szívdobogtató érzések hatása alá kerülök, amikor szeretett településünk, Zemplénagárd történetével vagy akár jelenével kapcsolatos írásokat veszek a kezembe. Elfogódva olvasom azokat, miközben örömmel gondolok arra, hogy - Istennek hála! - vannak községünknek olyan fiai és lányai, akik lakóhelyük történéseiért, viszonyaiért felelősséget éreznek. Megnyugtató, hogy a helyben lakók és a távolra kerültek egyaránt őrzik a szülőktől, nagyszülőktől átvett szokásokat, hagyományokat. Ugyanakkor aggódva tapasztalom a népesség gyors ütemű fogyását, a lakosság cserélődését, összetételének átrendeződését.
Mint polgármester, mint a település szülötte és polgára, úgy gondolom, szükség van egy olyan műre, ismeretgyűjteményre, amely Zemplénagárd történetének, helyzetének, hagyományainak leírását tartalmazza. Össze kell szednünk az emlékeket, a régibb és az újabb idők jellemzőit, hogy évtizedek múlva is eligazítsanak, tájékoztassanak.
E könyv megjelentetésére nem is találhatnánk alkalmasabb időpontot, mint az ezredfordulót, államiságunk megteremtésének millenniumát. A szomszédos településeknek már vannak hasonló kiadványaik, s vannak jelképeik is. Ezért önkormányzatunk úgy döntött, hogy kiadja Zemplénagárd krónikáját, s a megjelenés időpontjára megtervezteti, elkészítteti a község címerét, saját címerével díszített zászlaját is. Mindezek együtt kapcsolhatják össze a múltat, a jelent és a remélt jövőt.
Tudom, hogy sokan várják, és örömmel veszik kézbe ezt a könyvet, amelynek születését dr. Kováts Dániel tanár úrnak, falunk szeretett és nagyra becsült Dani bácsijának köszönhetjük.
Köszönjük Dani bácsi! Köszönjük, hogy e könyv anyagán keresztül eddig észre sem vett, hajdan volt és jelenünkben is élő értékekre irányítottad tekintetünket, ami által bizonyosak lehetünk abban, hogy örökségünk nagyon gazdag. Tehát van mire építenünk a jövőt.
Vissza