Magyar ünnep

Fülszöveg

Amikor a Nemzeti Színház meghívásos pályázatán - amely arról szólt, hogy írjunk színdarabot a Tízparancsolat egyikére - sikerült megkapnom témául a harmadikat, miszerint „Az Úr napját szenteld meg!", szerencsésnek éreztem magam.
Egyrészt azért, mert a pihenő- és ünnepnapok betartásának parancsa régóta foglalkoztat - például hogy lehet-e, kell-e engedelmeskedni mindig a naptárnak, a szokásoknak, és ünnepelni, bármi történjék is egyébként azokban a napokban? Másrészt azért, mert éppen e parancsolat adott ihlető lökést hőseimnek - Weiner Jankának és az ő rokonainak, barátainak -, ami által egy dráma színpadára léphettek. Harmadrészt azért, mert így kínálkozott rögtön a cím - Magyar ünnep - s egyben a magyar történelem kilencszáznegyvenes évein végignyúló vezérmotívum, amely egybefoghatja mindazt, amit mondani szeretnék „Istenről, hazáról és családról", ha szabad így kifejezni magam.
Ki hogyan ünnepelje ebben a társaságban Észak-Erdély 1940 -es visszacsatolását? A baráti és a szerelmi vonzalmak elősegítik, avagy inkább megnehezítik a világban való eligazodást, a tisztánlátást és a mindenkori választást, hogy mikor mitévő is legyen az ember? Illetve hogyan lesz Gábor Palcsi gimnazistának hosszúnadrágja, melyben iskolája 1944-es egyházi ünnepén mint szólóénekes fölléphet? Csak néhány kérdés azok közül, amelyek fölvetődnek majd - magam is igen kíváncsi vagyok, hogyan - azon az előadáson, amelyre Alföldi Róbert vezetésével a Nemzeti Színház művészei készülnek. Vissza