Zászlónk 1904. szeptember-1905. június

Előszó

Fiuk! Kedves barátaim!
Tudjátok-e, mikor leng a zászló leggyönyörűebben?
Nemde, mikor ércz-csúcsa derült égre csillog föl és szárnyait a tavasz ifjúi szelei biztatják repülésre?!
Látjátok, én ezt magamon érzem. Hisz én is zászló vagyok ha nem is anyagi értelemben. Az én egem a végtelenség és örökkévalóság, az én szárnyaim a szeretet és igazság, az én levegőm a lelkesedés és vidámság. De mik legyenek azok a tavaszi szelek, melyek szárnyaimat folytonos repülésre izgassák?
Vagy minek is teszem elétek e kérdést? Hát ugyan mi lehetne más, mint a ti ifjú lelketek összesített lehelete, ifjú szivetek összesített dobbanása, erényért küzdő kebletek forró lihegése?
Ez az a légkör, a melyben én otthon vagyok. Itt szeretek én csattogni szenvedélyesen, duzzadni erőteljesen, vidámítani örömteljesen. Értetek vagyok, tietek vagyok, legnagyobb megnyugvásom az, ha köztetek vagyok s ha közületek minél többet köröttem láthatok.
Nincs édesebb és áldottabb tudatom, mint az, hogy a midőn saját boldogulásomon dolgozom, a ti boldogságtokat is munkálom. Dicsőségem, jutalmam, koronám a földön ebben van.
Fiuk, akarjátok-e, hogy a zászlótok tovább is vigan lobogjon? Fújjatok fodrai közé tavaszi légáramot: friss, üde, ruganyos, tiszta lelkesedését ifjúi lelketeknek. Nem nekem! - az eszmének szóljon ez, melyet én csak szolgálok és képviselek. Az eszme pedig az, hogy alapjában igazán és végleg boldogulni csak egyféleképen lehet: a krisztusi igazság mélységes, őszinte, odaadó szeretetével és szolgálatával, a mely szolgálat neve minálunk - erény.
A homlokot hűsíteni, mely az erény csatáiban verejtékezik, mi kedves foglalkozásom! Harczost bátorítani, ki az erény háborúiban erői fogyásán aggódik, mekkora élvezetem! Sereget indítani, mely az erény diadaláért megy kereszttűzbe, mekkora dicsőségem! Ifjúság élén lobogni, mely az erényre mindig törtet és soha le nem szerel, micsoda dédelgetett ambiczióm!
Hát, fiuk, szervusztok!
Harmadik határmesgyéjén életem fordulásának, fogadjátok szavaim azzal a szeretettel, a mint azt mondani halljátok: Isten hozzátok! Igaz, hű barátotok a „Zászlónk" ifjúsági lap. Vissza