Zárt ajtók mögött 1-2.

Fülszöveg

I. kötet

Furcsa kettőssége a diplomáciának, hogy részben a nyilvánosság előtt zajlik, hiszen a nagyközönség többnyire értesül a politikusok utazásairól, találkozásairól, a tárgyalások azonban zárt ajtók mögött folynak, a szűkszavú közlemények pedig nem sokat árulnak el tartalmukról. A második világháború alatt azonban érthető okokból még az utazások, tárgyalások tényét is igyekeztek titokban tartani.
Szavva Dangulov szovjet író, egykori diplomata, 1969-ben mutatkozott be a magyar olvasóközönségnek "Diplomaták" című regényével, amely a fiatal szovjet állam első diplomáciai lépéseit ábrázolta.
Új regényében azt az óriási és rendkívüli bonyolult munkát mutatja be, amelyet a szovjet diplomácia a második világháború alatt 1942 novemberéig folytatott, amikor Sztálingrádnál összezárult a gyűrű a német csapatok körül.
A mozgalmas, feszültséggel teli regény lapjain olyan történelmi alakok szerepelnek, mint Sztálin, Molotov, Churchill, Eden, Roosevelt, Hull, Kollontaj asszony.

II. kötet

Szavva Dangulov nevét a magyar olvasóközönség már jól ismeri két előző regénye, a Diplomaták és a Zárt ajtók mögött első kötete alapján. Ez utóbbi, melynek cselekménye a második világháború kezdetétől a háború történetében fordulópontot hozó sztálingrádi csatáig játszódik, azt az óriási és rendkívül bonyolult munkát mutatta be, amelyet a szovjet diplomácia az államközi tárgyalásokon többnyire zárt ajtók mögött végzett azért, hogy a háború mérhetetlen megpróbáltatásait megrövidítse.
A második kötet, melynek egyes fejezeteiben szintén valóságos történelmi személyek - Sztálin, Churchill, Roosevelt és de Gaulle és külügyminisztereik, tábornokaik - beszélnek és cselekszenek, időben Sztálingrádtól Teheránig terjed. Ez az az idő, amelyben a Vörös Hadsereg gigászi erőgyűjtés után és hallatlan áldozatok árán megindította az ellentámadást, és Moszkvában fölhangzottak a szovjet városok visszafoglalásait jelző első díszsortüzek. Churchill remekbe készült díszkardot nyújt át Teheránban királya nevében Sztálingrád hős védőinek, de makacsul vonakodik kitűzni azt a napot, amelyen az egyesült angol-amerikai haderő partra száll Nyugat-Európában, hogy legalább valamelyest csökkentse a Vörös Hadseregre nehezedő ellenséges nyomást.
A diplomáciai szópárbajok nyelve választékos, hangneme nyugodt. De az olvasó tudja, hogy a szavak emberek ezreinek sorsáról döntöttek. Vissza