Zápor/Diszharmónia

Fülszöveg

Tatay Sándor életműsorozatának újabb kötete két regényt tartalmaz: az 1939-ben született Zápor-t és az 1968-ban napvilágot látott Diszharmóniá-t.
A Zápor a harmincas évek magyar falujában vezeti el az olvasót. Ide, a dunántúli faluban - Tatay Sándor legtöbb regényének színterére - különös házaspár érkezik: Bárány, a bé-listás számvevőtiszt, aki miniszteri tanácsnak adja ki magát, és felesége, hűséges társa, cinkosa, Cica. Lakást keresnek, mondván, itt a békés faluban, a világ zajától elzárkózva akarnak élni ezután. Ám valódi céljuk más: Bárány azzal a tervvel jött ide, hogy a legközelebbi fordulóban országgyűlési képviselője lesz a kerületnek. S célja elérése érdekében nincs olyan eszköz, amelytől visszariadna. Nagy hatalmú, befolyásos embernek adja ki magát, s a kívülről jöttek lelkiismeretlenségével avatkozik a falu életében. Egy iskolaépítés körüli vitában tanácsadóként, "önzetlen segítőként" csakhamar ádáz háborúságok okozója és szítója lesz: kihasználja a szegények és gazdagok, a falusi értelmiség és parasztok, valamint a felekezetek között lappangó ellentéteket - s mindezeket teszi azért, hogy pártfogókat gyűjtsön magának a választásra. Áldatlan tevékenysége, ármánykodásai nyomán az addigi békés falu szinte mégsem sikerül, végül is a falu kiveti magából, s amilyen váratlanul érkezett, oly hirtelen kell távoznia.
Mintha egy olasz neorealista film peregne a szemünk előtt, úgy olvassuk a kötet másik regényét, a Diszharmóniá-t. Mint minden Tatay- regényben, ebben is áradó cselekményt, fordulatos történetet kapunk a jól jellemzett alakok mellett. Sára szép szőke kislány a regény elején. Az első jelenetek egyikében szülei, akik véletlenül meztelenségében pillantják meg, elámulnak: felnőtt a lányuk, noha épp csak gimnazista. A regény végén Sára elvált asszony, s tündéri kislányát Zita, Sára anyja éppen kilopja az országból. A két időpont között eltelt években akaratok és szándékok, szenvedélyek és hideg érdekek csapnak össze. A történet számos része akárha a bűnügyi irodalomból került volna a regénybe. De itt, a regény meseszövésében tartalmas lélektani motiváció, kitűnő megfigyelések erezik át. Az író hangja nyugodt, egyenletes, első látszatra szenvtelen, de a tárgyilagos előadásmódot helyenként tartózkodó együttérzés vagy élénk humor, másutt irónia, sőt gúny színezi át. A Diszharmónia mai történet, de kísérteteivel jelen van benne a múlt is. Vissza