Leányrablás a vadonban

Előszó

A hatvanas évek elején a széles Missouritól, amely sárgán és bővizűen örvénylik zöld-erdős partjai között, rendetlen út vezetett messzi mérföldekre - Nebraska füves síkságai felé. Aztán nyugatra fordult a hullámos prériken át s a dombok, csúcsok, a hosszú gyapotföldek között a roppant hegyekhez lassan emelkedő vidékre ért - Wyomingba - ahol bivalycsordák legelésztek s a farkas uralkodott. Trapperek tábortüze kékes füst-csíkot eregetett a magányos folyó partjáról az ég felé.
Egyhangúan tovább vezetett az út, tovább a terméketlen pusztán át, amely szürkén, komoran és némán terült el a határtalan ég alatt. Aztán még tovább a zord fekete hegyekhez, a szikkadt katlanokig, sok sziklás szakadékon át, ahol szarvas is tanyázott. Az út lassú emelkedéssel elérte a magas csúcsok között meghúzódó szorost s a szélverte fennsíkon keresztül Utah-t, amely teli volt smaragdzöld völgyekkel, fojtott levegőjű kanyonokkal, csodálatos széljárta hegyfalakkal s halvány sóstavakkal, amelyeket kopáran emelkedő, szomorúan-lila, magányos sziklák árnyékoltak. Még tovább Nebraskán keresztül, mindig tovább nyugat felé, a pusztákról föl a hegyekig és tovább kaliforniáig, ahol a fehér folyók tajtékozva csapkodták a partot, hatalmas csúcsok az égig tornyosultak s mélyen lent, a cikk-cakkos magasból nézve, a kis kék tavak, mint drágakövek csillogtak. Végre le a nagy lejtőn, ahol a hegyvidék bezárult, s ahol a remek vidék partjáról nézve a Csöndes Oceán vize hullámzik álmosan - békésen - hatalmasan, - alkonyatba borulva a lehanyatló nap alatt. Vissza