Fülszöveg
„Szemben velem a hatalmas állat, mozdulatlanul figyelte, mi fog történni.
A távolság közel ötven méter volt. Próbáltam a szeme közé célozni úgy, hogy
közben mozgott a kitámasztóbot, majd utána egy hatalmas robajjal eldördítettem
a fegyvert.
Elszabadult a pokol.
Azért lehetett tudni, hogy valami történt és sikeres volt a lövés, mert a
hihetetlenül nagy test hatalmas hullámokat vetve egészen felkorbácsolta a víz
felszínét, és többször feljött, majd lemerült újra a víz alá.
Közben a sodrástól függően lefelé ment, így én lerohantam a kis homokpadról.
Botond ottmaradt a saját harminc-nullahatosával, én pedig a folyás irányába
lefelé rohantam, mert ott láttam, hogy feljött a víz felszínére a sebzett víziló.
Valóban, tőlem mintegy két méterre megközelítette a partot, ki akart jönni a
meredek partfalon. Izgalmamban újratöltöttem és egy erős tüdőlövést adtam le
rá, amire abból következtettem, hogy a két hatalmas orrlyukán dús vér ömlött ki.
Közel volt hozzám, alig...
Tovább
Fülszöveg
„Szemben velem a hatalmas állat, mozdulatlanul figyelte, mi fog történni.
A távolság közel ötven méter volt. Próbáltam a szeme közé célozni úgy, hogy
közben mozgott a kitámasztóbot, majd utána egy hatalmas robajjal eldördítettem
a fegyvert.
Elszabadult a pokol.
Azért lehetett tudni, hogy valami történt és sikeres volt a lövés, mert a
hihetetlenül nagy test hatalmas hullámokat vetve egészen felkorbácsolta a víz
felszínét, és többször feljött, majd lemerült újra a víz alá.
Közben a sodrástól függően lefelé ment, így én lerohantam a kis homokpadról.
Botond ottmaradt a saját harminc-nullahatosával, én pedig a folyás irányába
lefelé rohantam, mert ott láttam, hogy feljött a víz felszínére a sebzett víziló.
Valóban, tőlem mintegy két méterre megközelítette a partot, ki akart jönni a
meredek partfalon. Izgalmamban újratöltöttem és egy erős tüdőlövést adtam le
rá, amire abból következtettem, hogy a két hatalmas orrlyukán dús vér ömlött ki.
Közel volt hozzám, alig karnyújtásnyira. Néztem a szemét, tele volt érteden
dühvel. Ki akart mászni a homokpadra, hogy megtámadjon, de szerencsémre
a part meredek volt, így visszacsúszott. Talán Tanzániában voltam még ilyen
veszélyben, amikor egy sebesült kafferbivalyt követtünk az elefántfűben a vére
nyomán.
A homokpadhoz visszarohanva én magam is odaálltam Botond mellé és vártam,
hogy lőhessek, azonban amire újratöltöttem és kibiztosítottam, addigra a víziló
már elmerült újra, ezért egy hatalmasat lőttem bele a vízbe, ami nagyon nagy
hiba volt. A helyzet izgalmából és az előre meg nem koreografált forgatókönyvből
adódóan ez előfordulhatott. Utána még kétszer feljött Botond felé az állat, aki
kettőt a fejébe lőtt. Én is visszarohantam az előbbi helyemre, hogy hátha közelebb
kerülök hozzá. Sajnos nem hozzám jött közel, hanem Botondnál jön fel újra a
felszínre. Botond rám kiáltott, hogy rohanjak vissza, adjam neki oda a puskámat,
mert az enyémben még volt egy töltény.
Megnyugodni sem volt idő és erő, hiszen annyi maradt meg belőle az
emlékezetemben, hogy egy nagy vérfolt, mint egy mesebeli szőnyeg, úszott le
a folyón a hullámzó habok között, és fentről a szakadt partfal tetejéről az itteni
emberek, akik izgatottan végignézték az eseményeket, hihetetlenül megörültek,
ujjongtak, úgy gondolták, a víziló már biztosan megvan.
A vízilovak elcsendesültek, a folyó visszaállt eredeti állapotába. Próbáltam
néhány felvételt készíteni a vízilovakról, amelyek közönyösen, de kicsit távolabb
újrakezdték játékukat, lebuktak a víz alá, amikor közelebb kerültem hozzájuk,
majd amikor a levegőjük elfogyott, feljöttek és prüszkölő hangon fújták ki
magukból a hatalmas mennyiségű, párás levegőt."
Vissza