Előszó
Részlet a könyvből:
Ezerkilencszáznégy egyik forró nyári napján, a szabolcsmegyei Matolcson nagy a nyüzsgés és kiabálás a gyerekek között.
- Hallod, te Pityu, most hozták haza...
- Nem mentek...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Ezerkilencszáznégy egyik forró nyári napján, a szabolcsmegyei Matolcson nagy a nyüzsgés és kiabálás a gyerekek között.
- Hallod, te Pityu, most hozták haza...
- Nem mentek haza anyátokhoz, mit csaptok ekkora lármát! - dugja ki fejét az ablakon a Veres-lány, de azért már maga is megnézi, mi történik.
Hát már vagy egy szekérrevaló gyerek szalad Zalkáék háza felé. Ott aztán meg is állnak, be nem menne egy sem. Mert az ablak mögül is igen jól lehet ám látni, amint a Mátét leckézteti az apja.
- Nem szeretnék a bőribe lenni - súgja kint a Szijjártóék Jóskája, de azért irigység ül az ábrázatán. Hiszen Máté csak nyolcéves, nem tizenegy, mint ő és mégis milyen tettet vitt véghez.
- Hol fogták meg, te?
- Szigeten...
Odabent Máté magyarázza a családnak, meg az összegyűlt szomszédságnak az "ügyet": hogyan akart ő Mandzsúriába gyalogolni, hogy "résztvegyen" az ott folyó orosz-japán háborúban, és hogyan fogták el Máramarosszigeten.
Ott áll az apja előtt, a többiek - felnőttek - meg körben ülnek. Apa igen szigorúan néz, de a többiek egyáltalán nem viselkednek a helyzethez, és Máté méltatlankodó - komoly hangjához illően. Az öreg Seres bácsi pedig éppenséggel mosolyog, sőt vigyorog.
- De hol a csudába hallott ez a gyerek Mandzsúriáról?
Vissza