Fülszöveg
A börtönben már nem Sod volt, és nem Cini, csupán ER 481 7. A független magyar bíróság által 120 milliós csalásén elítélt foguatartott. Megtanulta a kaptárbeli szlenget, és megpróbálta elviselni a rá mért éueket. Sokszor sírt és reménykedett, hogy kiengedik.
Levelei hol gyakrabban, hol ritkábban jöttek a börtönből. A „cinis" borítékok virítottak a postaládámban: telerajzolta virágokkal, és újságból kivágott mackókkal, cicákkal díszítette.
Hiányzott neki a taps, a siker állok hófehér fényben énekelve, rengeteg az ember, velem énekelnek, minden gyönyörű, világítóan fehér, és arra riadok föl, hogy libabőrös vagyok aztán van a sötét álom, a sötét alagút, az ingoványon próbálom keresni a kijáratot "
„Mostanában nagyon rosszul érzem magam, nehezen viselem a hőséget. Figyelem magamat a tükörben, és már nem tudok nevetni.
Nem tudom, mi lesz, ha nem fogom bírni, vagy ha újra megbetegszem. Rengeteg fájdalom van bennem. Ha egyszer kijutok, soha többé nem lesz kulcscsomóm, ami...
Tovább
Fülszöveg
A börtönben már nem Sod volt, és nem Cini, csupán ER 481 7. A független magyar bíróság által 120 milliós csalásén elítélt foguatartott. Megtanulta a kaptárbeli szlenget, és megpróbálta elviselni a rá mért éueket. Sokszor sírt és reménykedett, hogy kiengedik.
Levelei hol gyakrabban, hol ritkábban jöttek a börtönből. A „cinis" borítékok virítottak a postaládámban: telerajzolta virágokkal, és újságból kivágott mackókkal, cicákkal díszítette.
Hiányzott neki a taps, a siker állok hófehér fényben énekelve, rengeteg az ember, velem énekelnek, minden gyönyörű, világítóan fehér, és arra riadok föl, hogy libabőrös vagyok aztán van a sötét álom, a sötét alagút, az ingoványon próbálom keresni a kijáratot "
„Mostanában nagyon rosszul érzem magam, nehezen viselem a hőséget. Figyelem magamat a tükörben, és már nem tudok nevetni.
Nem tudom, mi lesz, ha nem fogom bírni, vagy ha újra megbetegszem. Rengeteg fájdalom van bennem. Ha egyszer kijutok, soha többé nem lesz kulcscsomóm, ami csörög, és soha nem lesz az ajtómon csengő."
Vissza