Talált képek

Fülszöveg

Különös és fontos esemény, ha egy fotóművész és egy költő találkozik, és közös művet hoz létre. Apáti-Tóth Sándor és Zalán Tibor találkozása több okból rendhagyó, és egy okból a várakozásnak megfelelő. Rendhagyó abból a szempontból, hogy a magyar avantgarde újkori vonulatának egyik meghatározó személyisége egy eszközeiben hagyományosabb vonalat (magas szinten) képviselő másik művésszel társul. S ha megfordítjuk ezt, azt látjuk, hogy egy tájban, a ceglédi tanyák és emberek világában mozgó fotóművész egy Pesten élő, a modern nagyváros idegrendszerét át- és felvállaló, tágabb mozgásokra odafigyelő költőtől kér képeihez verseket. És sorolhatnánk, ami ezt a két világot elválasztja egymástól, de emeljük ki inkább azt a mozzanatot, ami a találkozásban meghatározó lehetett. Apáti-Tóth Cegléden él, Zalán Abonyban nőtt fel, a két város közötti távolság 16 kilométer. Apáti-Tóth világa tehát nemcsak ismerős Zalánnak, de ismert is számára, és a fotóművész pontosan ráérzett arra, hogy a költő génjeiben megőrződtek azok a tájak, mozgások, emberek, akik, és amelyek az ő munkáiban föltűnnek.
A „talált képek" enigmatikus világát jól egészítik ki a haikuformák, melyek a Zalán-költészetet reprezentálják ebben az összeállításban, és mintha a haikuk zárt világát idézné meg Apáti-Tóth, noha ő sem a verseket illusztrálja a műveivel, hiszen azok egymástól függetlenül, időben is eltérően születtek meg.
Mind a képek, mind a versek önálló világot és értéket képviselnek, együttes megjelenésük azzal a többlettel jár, ami a befogadóban az egymáshoz rendelésükkor megjelenik. Vissza