Zalán falukönyve

Előszó

Aki Erdélyben a középkori templomépítészet román stílusának gótikába történő áthajlását óhajtja tanulmányozni, annak Zalánba kell látogatnia, hogy megszermlélje az 1319-ben épült templom déli kapuját. A bejáratot bimbós és levéldíszes oszlop-pár keretezi. A külső hengeres oszlopok fölött szabályos román stílusú félkörív nyugszik. A mögöttük lévő ajtó fölött egy lóherelevél hármas ívmezője bomlik ki. A középső levél csúcsíves keretbe foglal egy lapos faragású tölgyfalevelet. Entz Géza találóan jellemzi ezt a műemlék-töredéket: "A kapu már a korai gótika számos vonását mutatja. Az orommezőben lóhereív látható. Középső, már hegyesen végződő karéja stilizált levelet ölel körül. A zaláni kapu az átmeneti stílus legszebb székelyföldi alkotása..."
Református közösség lévén Zalán, a transzcendencia világa és a köznapi reális emberre szabott cselekménysora külön intézményekben zajlik. A falu közigazgatása, militarizált világa és helyi igazságszolgáltatása, termelő tevékenysége, természetet hasznosító leleménye elkülönült a közösség Istent kereső és magasztaló, imádó tevékenységétől. Ez utóbbiról a presbitérium - a választott egyházi testület, a konzisztórium - közgyűlései, vitái és intézkedései adnak számot. Jó lenne legalább néhány évtizedes folyamát annak is a napvilágra dajkálni. Bárhogy nézzük is, az ember sem elkülönülten, sem közösségben nem teljes hite nélkül. Imái, megbocsátott vagy kárhozatra ítélt bűnei nélkül, a karácsonyi születés és a húsvéti feltámadás, a pünkösdi menybemenetel szertartásba tömörített, rendre megismételt dramaturgia csodája nélkül, az ég felé utat mutató templomtorony nélkül, a közösséget magába fogadó templomhajó nélkül, az esztétikusan hímzett terítőkkel borított úrasztala nélkül, képzeletében és misztikus hitében a krisztus testévé és vérévé lényegülő úrvacsora nélkül, a feltámadás és az örök élet ígérete nélkül, a templomi áhítat és a messze hangzó, a hívogató harangszó nélkül alig több az élete az állatok vegetációjánál.
A hitéből és a hitéhez kapcsolódó szertartásaiból táplálkoznak etikai és esztétikai normái. Ezektől válik alkotóvá, amikor növényt termel és nemesít, amikor állatot nevel és szelídít, amikor házat épít, amikor divatosan ötözik, amikor szerelmét a legintimebb szférába rejti, amikor virágéneket énekel, s népdalt költ, amikor balladát szerkeszt és mesével altatja csemetéit, amikor májusfát állít és ibolyát szed kedvesének, amikor anyja sírjára ciprust ültet, s apja fejfáját égig érő fenyővel cseréli fel, s amikor áldja, imádja és káromolja Istenét, akkor, csak akkor emelkedik a vegetáció állati szintje fölé. Zalánban, 1319 óta, amikor felszentelték a communitás első templomát, akkortól máig mindenki érezte, s érzi még most is ezt. Ez a hit formája közösséggé őket ma is. Abban a húszmilliós nagy román tengerben, ami körbefolyja őket bizánci gyökerű civilizációjával, a román építészeti és díszítési stílus 12 évszázada megmerevedett változatlanságával, a három napig Istent is altató rafinériájával, a hajlongó, hálás és engedelmes rabszolgává formálás szándékával... Bizony-bizony nagyon bele kell Istenbe kapaszkodni, hogy magyarok, székelyek maradhassanak. A köznapi lét százezeregy kínja megismerteti velük János jelenéseinek, világvég jövendöléseinek minden borzalmát. Nagyon-nagyon sokszor kell ott a Zalány nevű csermely és az Olt folyó partjai környékén Pál apostol szeretet-evangéliumát, leveleit és damaszkuszi útján esett megtérésének történetét olvasgatiuk, ismételgetiük, hogy emberek maradhassanak. Vissza