Zalai nyár

Előszó

Részlet a könyvből:
"A csepeli Kolozsvári utca földszintes házaiból álmosítóan áradt a csönd. A levegő mozdulatlan volt, az égbolt tündöklően kék s a júliusi nap, mivel sem szél, sem bárányfelhő nem keresztezte útját, iszonyatos erejével hivalkodott. A kihalt utcán mindössze egy tizenhárom-tizennégy év körüli kislány bandukolt az útközépen. Kezefejét időnként végighúzta verejtékes homlokán, majd összemarkolta és kissé meglebegtette nyakszirtjéhez tapadó, hosszú haját; sötét, fényes, egyenesszálú, a végén kissé befelé kunkorodó haja volt a kislánynak. Tétován lépkedett, azután nekiiramodott s ismét lassított, mintha a váltakozó gondolatok egyszer lefékeznék, máskor meg a lehető legnagyobb sebességre ösztönöznék járását.
A magányosan haladó kislány, Bodnár Angéla a csepeli Úttörő Otthonból jött s az Otthon igazgatónője épp az imént közölte vele, hogy őt jelölte a Zala megyébe induló úttörőcsoport egyik tagjául. Hatszáz gyerek közül egyedül őt, Bodnár Angélát! Mindaz, amit az igazgatónő mondott, ott kavargott Angéla fejében, szélsebesen és összefüggéstelenül. Nemcsak Zalába mennek úttörő-csoportok, hanem az ország különböző, népművészeti szempontból fontos vidékeire is. Népdalokat és népijátékokat gyűjtenek, azoknak szövegét, dallamát és menetét vezetőik segítségével lejegyzik... Arról is beszélt az igazgatónő, hogy így kívánnak szorosabb kapcsolatot teremteni a városi és falusi úttörők között... és mintha úgy mondta volna, hogy Zala megyébe négy fiú, négy leány indul, három tanár kíséretében. A tanfolyam - el ne felejtkezzen a tanfolyamról! Hétfőn kezdődik, egy hétig tart. Népművészeti Intézet, Corvin tér, Mátyás királyra kell gondolni s akkor nem felejti el. Mit is mondott még? Ruhaneműt kapnak, tornacipőt és visszajövet száz forintot... Corvin tér nyolc vagy tizennyolc, hiszen majd megtalálja..." Vissza