Zalai népi művészek

Előszó

Valaha jószerivel szinte minden zalai faluban élt egy jeles faragóember, pásztorművész; de száz és százszámra tevékenykedtek megyeszerte a hímzőasszonyok, a szőtteskészítők, a népi fazekasmesterek, a díszláda- és bútorpingálók, -ácsok, s azok a paraszt mesterek, akiknek a tehetségét díszesen faragott-festett ormú házak hirdették egykor a régi Göcsej falvaiban, azután a tojáspingálók, ügyeskezű bőrösök és kovácsok, s a különféle népi kismesterségek művelői is. Ezeknek az elődeinknek a munkálkodása az erdőkben gazdag táj sajátosságaiból, s az itteni önellátásra kényszerülő, nehéz és szűkös életkörülményekből eredeztethető, s tehetségük ma is bámulatba ejt.
Századunkban azonban az iparosodás, a közszükségleti cikkek tömeges gyári előállítása és az urbanizáció elsorvasztotta a paraszti-pásztor művészkedést: a felszabadulást követően megindult nagy társadalmi mozgások, így a falusi életforma gyökeres átalakulása tetőzte be végül ezt a folyamatot. Az egykori paraszti-pásztor művészkedés ezért ma már talaját vesztette, megmaradt elemeinek funkciója is megváltozott. Ám miközben minimálisra csökkent Zalában is a népművészek, népi díszítőművészek száma sokáig, a népművészet hagyományai megőrződtek, sőt utóbb megújultak a mai igényeknek megfelelően. Napjainkban ugyanis fontos kultúrpolitikai, sőt józan gazdasági célkitűzés az átalakult népi iparművészet ápolása, fejlesztése, s e felismerést Zalában is örvendetesen sok és kedvező változás követte. Ide sorolhatjuk például egyfelől a Göcseji Falumúzeum létesítését és a benne időről időre zajló népművészeti munkabemutatókat, továbbá a népi díszítőművészeti szakkörök felvirágzását, a zalaegerszegi Fazekasház felépítését, a megyei fafaragó stúdió létrehozását, vagy többek között a megyeszékhelyi faragó-centrum kialakítását, másfelől a tófeji kerámia-üzem és újabban a lenti tsz melléküzemágaként működő zalai-hetési szőttesüzem megalapítását.
A megye amatőr művészeti mozgalmának erőssége a számos városi-falusi hímzőkör és az ifjú fafaragók generációja. Az utóbbiak közül a keszthelyiek rendre nem egy országos kiállításon szerepelnek sikerrel, amint a hímzőszakkörök közül elsősorban a zalaegerszegi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ köre ugyancsak hasonló eredményekkel büszkélkedhet. Ez élő példája annak, hogy vállalkozó szellemű nők és férfiak megmentettek a letűnéstől egy-egy nagy múltú népművészeti műfajt, sőt új fejlődésüket indították el. Egyre nagyobb megbecsülésnek örvendenek idős népi faragóink, s más mesterségek őrizői, ápolói is: kiállításokkal, alkotómunkájuk elismerésével, életkörülményeik javításával serkentik őket, a megmaradtakat további művészkedésre. A józan kultúrpolitika elvei és a nemes népi hagyományok ápolásának szándéka mellett ezt a gyakorlatot az is támogatja, hogy mind nagyobb az érdeklődés újra a népművészeti alkotások iránt. A faragások, szőttesek, kerámiák, hímzések stb. utat találtak a modern otthonokba, s ott szerencsére egyre kevésbé csak kuriózumot jelentenek, ehelyett a korszerű lakáskultúra rusztikusságukban gyönyörködtető és funkcionálisan is szolgáló, lényeges elemeivé váltak. Vissza