Zalai alkotások

Előszó

Üdvözlet az Olvasónak!
A természet művei a végtelenségig változatosak a legfontosabbtól a legjelentéktelenebbig, függetlenül típusuktól, családjuktól, melyhez tartoznak. A legszebb arc, a két szem is, ha kevéssé is, mindig különbözők, egyetlen orr sem helyezkedik el arányosan a száj felett; a narancs szeletei, a fák levelei, a virágok szirmai sem azonosak sohasem, sőt ügy tűnik, hogy a szépségek varázsa éppen ebben a természetes különlegességekben áll. - írja Pierre-Auguste Renoir. Ennek a változatos természetnek művészi megfogalmazását kísérhetjük nyomon az album lapjain. A táj, a bennünket körülvevő világ az alkotó gondolatainak képi megfogalmazása a művészet alapvető feladata, amelyet mindenki a maga vérmérsékletének, tehetségének és tudásának megfelelően tár a néző elé. Ez természetszerűleg nem elvonatkoztatható attól a miliőtől sem, amely hatással van a művet készítőre, az alkotóra, a művészre. Valamint nem tagadható, hogy a kor irányzatai, a társak művei, a látott és megélt világ megannyi apróbb és nagyobb kihívása, öröme és nyomorúsága éppúgy benne van az alkotó ember művében, mint maga az alkotásnak esetlegesen „kézzel is fogható" tárgya. Azonban nem kell mindenáron megérteni az alkotás folyamatát, elég, ha a kész művet tudjuk kellően érzékelni, befogadni.
A Dunántúl, az egykori Pannónia s benne Zala mindig is művészeket, tudományt és műveket termő vidék volt. A Balaton örökké változó vize, a partján emelkedő szigorú kontúrú bazalthegyek, a Szépkilátó szívbemarkolóan romantikus képe, a zalai dombok erdő borította rengetege ihletadó volt és marad, ameddig ember él a földön. Pannónia dicséretét zengte már Janus Pannonius, itt evezett a keszthelyi partnak Berzsenyi és Garay is itt látta megvalósulni az Édenkertet. Gyönyörű képeket festett a vidéken, Telepy Károly, Brodszky Sándor, Egry József, Boromissza Tibor, Mikus Gyula, Bernáth Aurél, Csók István és sorolhatnánk a magyar festészet legnagyobbjait, szinte kivétel nélkül. Valami különleges erő, varázs és báj árad ebből a tájból, amely rabul ejti és nem engedi el a gyanútlan, vagy nem is egészen gyanútlan látogatót. Ez a vidék az ihlet bőségszarujával megáldott része Magyarországnak.
A kötet az olvasó és szemlélődő könyvbarátnak hazánk egyik markánsan meghatározott régiójának, Zala megyének alkotóiból kíván egy „csokorra valót" bemutatni. Nem keresztmetszet, nem lexikon és nem művészeti ki-kicsoda a könyv. A szerkesztő és a kiadó ajándéka mindazok számára, akik örömmel mélyülnek el a piktúra, a kerámia, a szobrászat szépséges világába. A kötet megközelítőleg sem teljességre törekvő. Személyes, mint minden válogatás és kritizálható is, mint bármelyik antológia, vagy összefoglaló mű. A szerkesztő, a válogatást végző azonban nem az ellentétek, de az együvé tartozás nem könnyű feladatát vállalta és próbálta megvalósítani, bemutatni, közvetíteni a kötetben. Ugyanakkor megadta annak lehetőségét is, hogy a néző kedvére válogathasson a művek között. Képeskönyvet forgat az olvasó. S ahány alkotó, annyi stílus, annyi forma és színvilág. Vissza