Zalaerdőd évszázadai

Előszó

Szép, csendes, tiszta, nyári estén, ha felnézünk a csillagos égre, érzékeljük, hogy milyen kicsi a földgolyónk a végtelen világmindenséghez képest.
Ha a földgömbön megnézzük Magyarországot, parányinak tűnik rajta. Ha Zalaerdődöt Magyarország térképére egy kis ponttal jelöljük, jól ki kell nyitni a szemünket, hogy észrevegyük.
Erről a kis Zalaerdődről írt krónikát Oláh Ferenc tanár úr, községünk szülötte. Az időben visszanézve nagy távlatokat, térben elhelyezve nagy területeket láttat meg velünk. Ez széles látókörre vall.
A szülőföld szeretete, az ősök tisztelete, a szép erdő koszorúzta Zalaerdőd, valamint a boldog gyermekkor megszépült emléke ihlette meg íróját. Leírja adatszerűen kiktől gyűjtött emlékezéseket, forrásmunkákat, de sokszor láttuk, megállt a temetőben egy-egy régebbi sírhalom előtt. Ilyenkor azt is lejegyezte, hogy gyermekként, vagy akár felnőttként mit is beszélgettek a régi múltról.
Hosszú évek fáradságos, de lélekemelő munkájaként itt áll ez a helytörténeti tanulmány, amellyel ércnél maradandóbb emléket alkotott.
A zalaerdődi tájszólás szavaival írja le az ősök nyelvét, ami néprajzilag is kitűnő forrásmunka lehet, sőt nyelvünk fejlődését is látjuk.
A mai ember számára szinte nélkülözhetetlen ez a tanulmány. Minden sora azt sugallja, hogy sok veszedelmet megért egyszerű falusi emberek mindig talpra tudnak állni, mert erejüket nem kímélve dolgoznak látástól-vakulásig.
Irányt mutat a jövőbe! Nem szabad kétségbeesnünk!
Látnunk és tudnunk kell milyen erő hajtotta őket: A vallásos hit, az ősi erkölcs, tisztesség, becsület, kitartó munkaszeretet, ön és mások megbecsülése, szeretete, fáradhatatlan szorgalom és a jövő reménye.
Ajánlom e könyvet nemcsak Zalaerdőd és környéke népének, hanem mindazoknak, akik a múltból erőt akarnak gyűjteni, és az alapokat meg akarják ismerni.
Oláh Ferenc tanár úrnak pedig köszönetemet és nagyrabecsülésemet fejezem ki. Vissza