Zalaegerszeg 1848-1849-ben

Előszó

Az utazó, aki 1848 előtt érkezett Zalaegerszegre, poros, sáros, jelentéktelen kis településnek láthatta a mezővárost. Dacára annak, hogy már több mint egy évszázada Zala megye állandó székhelye volt, alig öltött városias külsőt. Jelentősebb, kőből vagy téglából épült középületei a várost észak-dél 111. kelet-nyugat irányban átszelő országutak metszéspontjában álló, és a városképet két impozáns tornyával uraló plébániatemplom körül helyezkedtek el. Itt, a kanizsai és a körmendi út kereszteződésénél volt a mezőváros földesurának, a szombathelyi püspöknek fogadója, mellette az átvonuló katonaság szállásául szolgáló kvártélyház, attól kissé délre pedig a város kórháza (ispotálya) és egyik gyógyszertára. A város elemi iskolája és másik gyógyszertára a fogadótól nyugatra, a piactér szélén állt. A plébániatemplom szomszédságában találhatta az utazó az egyemeletes városházát és a királyi posta hivatalát is, kissé hátrébb pedig az ugyancsak emeletes vármegyeházát a hozzá tartozó börtönépületekkel. Az 1840-es években mintegy 450 épülete lehetett Zalaegerszegnek, és ezek közül 420 - többségében boronaház - a mezőváros polgárainak tulajdonában volt. Az utazó meglepően sok újnak tűnő házat láthatott, mivel alig két évtizeddel korábban, 1826-ban csaknem az egész város leégett, és majdnem minden lakóházat újjá kellett építeni. Ekkor kezdődött Zalaegerszegen a tudatos városépítészet. Szélesebb utcákat terveztek, és a tulajdonosokat arra ösztönözték, hogy kevésbé gyúlékony, tartósabb anyagokkal építsék fel és fedjék be házaikat. Megkezdték az utcák kavicsozását, a központban pedig deszkákból gyalogjárókat raktak le, és hozzáláttak a közvilágítás bevezetéséhez.
Zalaegerszeg mezőváros népességét tekintve harmadik volt a zalai települések sorában. A legnagyobb uradalmi központokban, Nagykanizsán és Keszthelyen kb. kétszer annyi lakos élt, mint Zalaegerszegen. Vissza