Fülszöveg
Kovács, az idősebb építőmunkás réges-régen elszakadt az emberi környezet, az érzelmi élet világától, szinte vegetatív funkcióira redukálódva él egy munkásszálláson. Néha iszik egyet, néha többet is, dolgozik, eszik, alszik. Ezt a sivár életmódot szakítja meg véletlen találkozása egy kisfiúval, aki tiltakozása ellenére is hozzátapad, kizökkenti eddigi kereteiből, felkelti benne előbb a felelősségérzetét, majd fellobbantja a hosszú évek során lerakódott hamuréteg alatt az érzelmek parazsát, és visszavezeti az emberek közé, a tényleges élet körébe.
A címadó kisregényen kívül a kötet néhány novellát is tartalmaz.
Zágoni meleg lírájú, biztos arányérzékű, szemléletes stílusú író. Mondanivalója csillapodott derűjével, írása természetes életközelségével hat.
Első regényemet egy kékfedelű iskolai füzetbe írtam, és első olvasóm az a továbbszolgáló szakaszvezető volt, aki egy ládavizit alkalmával megtalálta. Kézbe vette, beleolvasott, leült az ágyam szélére, tovább olvasott, aztán...
Tovább
Fülszöveg
Kovács, az idősebb építőmunkás réges-régen elszakadt az emberi környezet, az érzelmi élet világától, szinte vegetatív funkcióira redukálódva él egy munkásszálláson. Néha iszik egyet, néha többet is, dolgozik, eszik, alszik. Ezt a sivár életmódot szakítja meg véletlen találkozása egy kisfiúval, aki tiltakozása ellenére is hozzátapad, kizökkenti eddigi kereteiből, felkelti benne előbb a felelősségérzetét, majd fellobbantja a hosszú évek során lerakódott hamuréteg alatt az érzelmek parazsát, és visszavezeti az emberek közé, a tényleges élet körébe.
A címadó kisregényen kívül a kötet néhány novellát is tartalmaz.
Zágoni meleg lírájú, biztos arányérzékű, szemléletes stílusú író. Mondanivalója csillapodott derűjével, írása természetes életközelségével hat.
Első regényemet egy kékfedelű iskolai füzetbe írtam, és első olvasóm az a továbbszolgáló szakaszvezető volt, aki egy ládavizit alkalmával megtalálta. Kézbe vette, beleolvasott, leült az ágyam szélére, tovább olvasott, aztán felállt, megnézett jól, bedobta a füzetet a ládába és továbbment. Véleményt nem mondott, és más sem, mert rajta kívül senki nem olvasta. A felszabadulás után újságíró lettem, és ekkor jöttem rá, hogy szinte a semmitől kell elindulnom a művelődés és írói kifejezés útján. Mert korábban erre nem volt módon, hiszen tizennégy éves koromtól dolgoztam; fatelepen fát aprítottam, építkezésen téglát, maltert hordtam, majd lakatosinasként szakmát tanultam. Ekkor írtam azt a bizonyos első regényemet. Az írás vágya hajtott tovább, jött a többi írás, regény, elbeszélés, amelyek jobbára csak a tanulópénz fáradságos fizetését jelentették. S a tanulópénzt szorgalmasan dobáltam egy nagy automatába, és kétségekkel, de megújuló reménységgel rántottam meg a kart, hogy kihullik-e eredményképpen egy kinyomtatott mű.
Első kiadást igénylő művem kézirata 1956 elején készült el: újságíróként Japánban jártam, és élményeimből riportkönyvet írtam, utána 1957-ben isztambuli utazásomat dolgoztam fel hasonló formában, majd 1960-ban terjedelmesebb ifjúsági regényem került az olvasó elé. Közben folytattam a novella- és regényírást, és ennek a termésnek egy részét teszem most az olvasó kezébe. Hogy sportnyelven szóljak: most megjelenő írásommal, úgy érzem, csak egyéni "alapcsúcsot" állítok fel, s a következő időszak feladata, hogy ezt mind többször és mind alaposabban túlszárnyaljam.
Vissza