Zabszem Jankó

Fülszöveg

A kárpátaljai magyar népmesegyűjtemény először huszonöt évvel ezelőtt jelent meg Tordon Ákos átdolgozásában A három arany nyílvessző címmel. Igazi népmese-hős Zabszem Jankó mellett A nagy erejű legény, Tündöklő János, a juhászember fia, de Hamupipőke távoli rokona, Kormoska is. Ez a mese egyszerre ismert és ismeretlen, mert Kormoskát is elveszi a fiatal királyfi, őt is különféle csodák vezetik a boldog vég felé, mégis őrzi azt a zárt világot, mely a kárpátaljai mesék jellemzője. Ugyanígy lett Babszem Jankóból Zabszem Jankó, aki onnan kapta a nevét, hogy zabföldön született, sosem nőtt nagyobbra egy zabszemnél, ennek ellenére a király fiával nevelkedik, aki kezdettől fogva lenézi az apró emberkét. Mint annyi más népmesében, ebben is Zabszem Jankó az okosabb, bátrabb, önfeláldozóbb, lelkiismeretesebb.
Az eredeti kárpátaljai gyűjtés magyar népmeséinek hangvételét Tordon Ákos tette egységessé, a rá jellemző írói sajátosságokkal. Örökké így játszik a szavakkal, mint a Zabszem Jankó utolsó mondataiban: „Majd egyszer máskor, disznóöléskor vagy aratáskor, ibolyanyíláskor; de nem - kandúrnyávogáskor! Igen, majd aznap mesélem el, amikor a leghangosabban nyávognak a kandúrok faluszerte, mert akkor lesz a legholdasabb este." Ilyen „legholdasabb estét" kívánunk minden olvasónak, aki az Egyházfórum Alapítvány mesesorozatának harmadik kötetét a kezébe veszi! Vissza