Záborszky Gábor

Előszó

Részlet:
"Nem túlságosan gyakori eset, hogy ennyire következetes és egyenletes életművet tud művész felmutatni, mint Záborszky Gábor. Szinte a pályakezdet óta követem munkásságát, és valami olyan következetes könnyedséggel épül egymásra kép, objekt, installáció, grafika, szobor, anyag és forma, amire nem túl sok példát találhatunk kortársai között sem. Ez a következetesség a legkevésbé jelent egyhangúságot, a témák és formák folyamatosan, logikusan és invenciózusan változnak, egymásra épülnek, az előrelépést visszafordulások követik. Egy-egy motívum felmerülését egy későbbi művön a kibontás követi, majd újra és újra előkerül, felgazdagodik, avagy letisztulva tovább él.
Egészen különös, hogy a pályakezdéskor kipróbált, nyilvánvalóan még tétova próbálkozások, ahogy a természeti anyagokat - például faág - kombinálta, egyesítette fotókkal, később alapmotívummá tudtak nemesülni. A pályakezdő mindig nagyon szorosan kötődik a korszak legfontosabb ideáihoz, alkotási trendjeihez, nem volt ez másképp Záborszky esetében sem. Rendkívül sok volt az applikáció, kollázs, amelyben főszerepet játszottak a fotófelületek - számos esetben maga a művész volt a fénykép szereplője -, s ezek kombinálódtak a legkülönfélébb természeti anyagokkal, kollázsszerű felületekkel. Ezek az applikációk legtöbbször nagy, egységes felületeket alkottak, előre vetítve Záborszky később szinte emblematikus felületképzési metódusát. A 70-es évek végén készült műveken kétségkívül fellelhető a koncept art gondolkodásmód, a racionális keretek közé szorított „valóságkép" (fotó) és a természeti ütköztetése (Régi dolgok nyomai (1978), Leporello (1978), Dokumentáció, szemléltetés (1980)).
A természeti anyagok a maguk természetes valójukban is megjelennek - faág, homokfelület (fotó és valóságos homokapplikáció), föld - olyan korai műveken, mint a Képkapcsolás I. (1979), vagy Dokumentáció, szemléltetés (1980). Ennek az időszaknak jellemzője, hogy a fotó és a természeti anyag együtt jelenik meg, különös kollázsként, „formabontó" elemként. Ennek a műformálásnak talán legkiválóbb darabja az 1982-ben készült Együtt, vagy egyedül. A kettéosztott képtábla nagyobbik, bal fele kavicsos homokfelület, amelyre négy göcsörtös és elágazó ág van rögzítve tíz durva kötélöltéssel. A mű kisebbik, jobb oldala fotóvászon, melyen elmosódott álló és ülő figura látható. A kompozíció színei visszafogottak, melankolikusak." Vissza

Fülszöveg

„Záborszky Gábor pályafutása rendkívül egyenletes és kiegyensúlyozott. Következetes könnyedséggel épül egymásra kép, objekt, installáció, grafika, szobor, anyag és forma. Ez a következetesség a legkevésbé jelent egyhangúságot, a témák és formák folyamatosan, logikusan és invenciózusan változnak, egymásra épülnek, az előrelépést visszafordulások követik. Egy-egy motívum felmerülését egy későbbi művön a kibontás követi, majd újra és újra előkerül, felgazdagodik, avagy letisztulva tovább él.
Nincsenek nagy kilendülések, kevéssé érintik festői felfogását a negyven év külső történései - a világban és művészetben - mert a művészetről való felfogása, ideája rendíthetetlen és következetes. Önmagából építkezik, meditatív művészetére, világfelfogására és értelmezésére a külvilág alig van befolyással. Festői építkezése valójában zenei, a fúga struktúrájával írható le munkássága: van Guida (főtéma), Riposta (felelet) és Repercussio (kidolgozás). Keskeny ösvényt használ, az esztétizálás és a képi brutalitás határán jár folyamatosan. Durva természeti anyagai és csillogó szépségű faktúrái kimért, különös egyensúlyt képesek teremteni.
Ez Záborszky művészetének lényege." Vissza