Záborszky

Előszó

Záborszky Gábor úgy tűnik, hogy a metszet-készítés művelésének szélsőséges kifejezés- módját váltja valóra. Legújabb munkáiban a nyomóminta /mátrix/ olyan formai megjelenítéssé válik, amely nem egy utalás csupán, hanem a fém fizikai-kémiai kezelésén át, igazi lenyomatként a maga valójában jelenik meg a fémek alkalmazása által. Munkái iránti érdeklődés nem a fémek ezen különleges alkalmazása okán létezik, hanem ahogy azt Ő az egyes formákban kialakítja. /Henry
Goetz ezt az eljárást több éve elkezdte/ Záborszky a nyomómintát szárazon, festék nélkül használja, de ugyanakkor különleges eljárással felhasználja az anyagot, papírművészeti alkotásai kiegészítőjeként. Technikája révén alkotásainak felületén a homorú és domború felületek váltakoznak, így a felhasznált anyagok árnyalatai és fénytörései jelennek meg a papíron. Egy kockázatos kifejezésmód formai játékáról van tehát szó, amelyet felerősít egyes területeken az arannyal történő megjelenítés.
Az aranyozott geometriai felület kapcsolódása a szabálytalan fehér domborulatokhoz Záborszky művészetének esztétikai célját határozza meg. Mindez, úgy tűnik kettős felfogás értékeinek kifejezésmódját jelenti a kortárs művészetben. A magyar művész egy kifejezési stratégiát működtet mely révén kevés eszközt vesz igénybe, bizonyos értelemben megszűnik a szín hatása, de ugyanakkor az érzelmi visszacsatolásokkal eléri a formák, térhatások, árnyékok történelmi megjelenítését. Vissza