Dugó Dani Afrikában

Fülszöveg

"Egyszer csak egy egészen fiatal kis majom pottyant az öreg elefánt elé. Már megkapta az ormányával, de Dani kiabálni kezdett:
- Mer nem engedem! Aztat ne bántsák! Mer az is kicsi gyerekmajom! És milyen kicsi buta! Eriszd el, öreg elefánt, légy szives! Mán elég vót a verekedésbül. Nem szeretem nézni! Mer nem is rosszak mán, csak félnek és buták, ugy-i? És többet nem lopnak gyereket, biztos megigérik.
- Megígérjük! Igazán megígérjük! - kiabálták a majmok olyan lármával, hogy úgy még a papagájok se tudnak. És az a majommama, amelyiknek a gyerekét Dani nem engedte megverni, odamászott hozzák és megölelte.
- Naccerű! - örvendett Dani. - Mer tuttam. Mer mindig mikor rosszat csináltak, kisül, hogy csak butaságból van! Aztán egész helyes népek. Csak mindig olyan furcsa képet vágnak. De azér lehetne jóba lenni!
- Danikám! Már ezekkel a buta majomnépekkel is barátkozni akarsz? - kérdezte Kelep szigorúan.
- Igen, öreg Kelep, mer mér ne? Mer ne legyél féltékeny! És inkább siessünk haza, mer a kicsi feketék várnak, és gondolják, nem találtuk meg a kicsi pockot. És mindenkinek köszönöm a nagy segítést, az elefánt uraságoknak is, és a madárnépeknek is. És még aztat kérem, hogy most mán béküljenek ki a majmocskákkal. Nagyon béküljenek ki! Mer biztos nem csinálnak több rosszat! És gondolom, játékbul csinálták és nem tutták, hogy baj! MER MINDIG JOBB A SZERETÉS ÉS SEGÍTÉS!"

Hogy miről van szó ebben a nagyon kedves könyvben, arról a fejezetcímek is mesélnek:
Kicsi szomorúság, nagy öröm
Köd előttem, köd utánam
Kis csizma, meg egy nagy hajó
Smith néni meggyógyul
Mikor a tenger haragszik
Tapasztalások abba az Afrikába!
A feketeszikla
Titokkirándulás
Az elefántok között
Dani gyermekpajtásokat talál
Dani műveltséget tanít
A nagy háború
Búcsúzás Vissza