Yerma

Előszó

Több mint egy évtizede fogant meg ez a film. Mint minden születés, születő mű - gyermeké, műalkotásé - vajúdott, be kellett hogy érjen, akadályokkal kellett megküzdenie, hogy világra jöhessen. Fogantatása egyidős a nők önfelszabadító harcának megújulásával. A 70-es évektől egyre világosabbá vált, hogy az egész társadalom számára is létkérdés az a belső forradalmi mozgás, mely nemcsak a nők egyenjogúságát, szavazati jogát, családban való megbecsülését követeli, hanem az asszony személyiségének, személyes törekvéseinek, álmainak, emberi elhivatottságának megvalósítását.
De nemcsak egy mai asszony belső emancipációs harca ez a film. Legalább annyira izgalmas kérdés: milyen függőségben van férfi és nő a XX. század utolsó harmadában? Vannak-e sajátos feladatai a nőnek? Mik a határai az együttélésben, hogy férfi és nő egymás személyiségét kiegészítve, ugyanakkor egymástól függetlenül is szabadon valósítsa meg önmagát?
Lorca, századunk nagy költője szülőföldjén, a még feudális kötöttségek között élő Andalúziában vetette fel a nők emancipációs kérdését és anyasághoz való jogát. Drámájának interpretálói Yerma tragédiáját elsősorban az »asszony« beteljesületlen anyaság utáni vágyában látták. Az eddigi színpadi értelmezésekhez képest a filmben a férfi és a nő személyiségének konfliktusa, a nő önmegvalósítási vágya kap különös hangsúlyt. Vissza