Toscana szobrászata a quattrocentóban I.

Előszó

Kevés korszak művészete ragyog olyan sokféle színben, kevés korszakban érvényesülnek a különböző törekvésű, istenáldotta tehetségek egyéniségük szerint olyan szabadon, mint Itáliában a quattrocentóban. Meghitt közvetlenségén és természetimádatán felül éppen változatossága miatt tetszett ez a kor olyan nagyon a XIX. század emberének. A quattrocento sokszínű ragyogásában saját világának különféleségére vélt ráismerni, az egymástól eltérő akarásokban a modern művészet változatos arculatát fedezte fel. Pedig nagy a különbség a két század között. Ami az akkorinak erénye, dicsősége volt, az a mainak és a félmúltnak hiánya, gyengesége. Iránytű nélkül való hányódás bizonytalansága. A quattrocento sokszólamú, de együttesében harmonikus zenekara helyett ma és a XIX. század második felében hangzavar tombol, melyben nem mindig csendülnek fel meggyőző, őszinte melódiák. A quattrocento új, dicsőséges föllendülés kezdetét jelenti, a mai kakofónia zavart, sokszor kimerültséget. Nagy lehetőségek, mély távlatok tárultak fel akkor az ösztönösen dolgozó művészek előtt, akik tudatosan is más szellemből fakadó művészetre törekedtek. A késői olasz gótika lankadtsága megszűnt, a szemek felnyíltak, az elernyedt karok új és bámulatos erőre kaptak, a beteljesedés reggele köszöntött be.
A quattrocento, bár újjászületés, rinascimento, mégis szerves folytatása a múltnak. Nem képzelhető el sem az antik művészet, sem a gótika nélkül. Formakifejezése, szelleme e kettő együtteséből táplálkozik, a nélkül, hogy diszharmónia lenne benne. Assisi Szent Ferencnek aszkézissel, alázattal párosult természetszeretetét éppúgy fölszívta, mint az antik istenek, hősök testi tökélyének csodálatát. AZ irodalomban már 200 év óta érvényesültek e törekvések és a művészetek fejlődésében is Giotto már közelebb van a korai renaissance Masacciójához, mint Giovanni Pisanóhoz, akinél pedig csak egy nemzedékkel fiatalabb. A művészi ábrázolás most a természettől elvonatkozó, eszmei szempontok helyett a fizikai valóság törvényszerűségeire helyezkedik. Nem a naturalizmus bevonulását jelenti ez, hiszen a gótikában is egyes részletek - fejek, kezek - csodálatos természethűséget árulnak el, hanem az ábrázolásnak látott kép szerint való megfogalmazását, a természetben uralkodó törvényszerűségek elismerését, velük megegyező komponálást. Vissza