Fizikai Szemle 1993. január-december

Előszó

Részlet az 1. számból:
VESZEDELEM ÉS ALKALOM
Teller Ede előadása az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban
Budapest, 1992. szeptember 24.
50 év hosszú idő. És 50 évvel ezelőtt senki sem álmodta, hogy mi fog történni. Meglepetés meglepetés után. Egy néhány meglepetésről szeretnék beszámolni. Egy kicsit tovább megyek vissza, mondjuk 60 évet!
1932 tavaszán elmentem Rómába, hogy befejezzek egy cikket a Raman-effektusról, és hogy Fermivel megismerkedjem. Fermi akkor hagyta ott az elméleti fizikát, mert a neutronokat akkor fedezték fel, és őt nagyon érdekelte, hogy neutronokkal mit lehet csinálni. Ezért neutronokkal sorra bombázott minden elemet, az uránt is. És amikor egy kísérletet elvégzett, hát a neutron nagyon gyakran benne ragadt az atommagban. Ez már túl sok volt, aminek az lett az eredménye, hogy az atommag egyik neutronja protonná változott radioaktív bomlás révén. Mesterséges radioaktivitást lehetett észlelni. Ha nátriumot vagy majdnem akármilyen más anyagot bombázott, egy-két radiokaktivitást lehetett megfigyelni. De az uránnál tucatjával! Nagyon érdekes volt, nem lehetett érteni. De valaki mégis megértette! Egy német kémikus asszony, Noddack értette meg. Ő a férjével korábban két új elemet fedezett fel, amiket úgy neveztek el, hogy mazúrium és rénium. Hát ne keressék a mazúriumot, mert arról később kiderült, hogy nem létezik! Ház ez a Noddack asszony azt írta a Ferminek: - "Azért látsz annyi radioaktivitást, mert az urán elhasad!" - Ezt Fermi igyekezett elhinni, de nem sikerült neki. Kiszámította ugyanis, hogy az urán nem tud elhasadni, mert nincs elég energia ahhoz, hogy ezt elég nagy valószínűséggel tegye meg. Fermi jól számolt, de hibás adatok alapján. Vissza