XXVI. OTDK Társadalomtudományi Szekció

Előszó

Tisztelt Konferencia! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Az OTDK megélt ötven évet, de ennek részeként a Társadalomtudományi Szekció alig több mint tíz éve fogadja a fiatal főiskolások, egyetemisták dolgozatait, bírálja el a dolgozatok és előadások minőségét. A szekció konferenciái szerte Magyarországon, a legkülönbözőbb profilú főiskolákon, egyetemeken kerültek megrendezésre. Volt országos konferencia Budapesten a Műszaki Egyetemen, Keszthelyen az Agrár Egyetemen, Esztergomban a Tanítóképző Főiskolán, Egerben a Tanárképző Főiskolán, Székesfehérvárott, az első magyar alapítványi főiskolán, a Kodolányi János Főiskolán, Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarán, és most Debrecenben a Bölcsészkaron. Maga a szekció Farkas János egyetemi tanár, szociológus kemény harcainak eredményeként vált önállóvá, és vetette le az ideológiai köntöst. A szekció működésének tíz évig összefogója, hihetetlen energiákkal irányítója S. Nagy Katalin egyetemi tanár, szociológus volt. Mondhatjuk kettejük kemény harcának eredményeként született, és maradt fent máig a szekció. Nem véletlen, hogy az OTDK történetében olyan sokára jelent meg ez a szekció. A magyar társadalomtudományi diszciplínák fejlődése nem volt akadálymentes sem a második világháború előtt, sem a második világháború után. Hisz, hogy néhányat, említsek, a szociológia, a kommunikációelmélet intézményi kutatása ezen időszakokban akadályokba ütközött, bizonyos témáit és megközelítés módjait a hatalom egyenesen megtiltotta. A társadalom működésének és működtetésének, a társadalom gondolkodásának, viselkedésének stb. a kutatása vagy tilos volt, vagy csak szűk keretek közé szorítva létezett. Mégis vagy a kutatói érdeklődés, vagy a nyilvánosság által alig ismert kutató intézetek bizonyos ideológiai kötöttséget lerázni akaró törekvései a tilosnak tartott tematikákat, módszereket is használták, és nem egyszer bekapcsolódtak a nemzetközi tudományos gondolkodás áramlataiba Vagyis a társadalomtudományok bizonyos területei, ha nehezen is, de valamifajta folytonosságban jelen voltak, ha nem is az első, de a sokadik nyilvánosságban. Azonban ezeknek a kutatásoknak és eredményeiknek a megjelenése a felsőoktatás szintjén elképzelhetetlennek tűnt. Vissza