XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencia - Biológia szekció

Előszó

Néhány évvel ezelőtt egyik vezető üzletemberünk a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén azzal a vízióval lépett a pódiumra, hogy akár néhány év múlva, ezen a fórumon a tudományos előadások már angolul fognak elhangzani. Nem meglepő kijelentés, ha arra gondolunk, Dánia vagy Hollandia egyetemein a mesterképzés jó része és a doktorképzés szinte teljes egésze már angol nyelven zajlik. Méginkább logikusnak tűnik ez annak fényében, hogy az Európai Unió bármelyik egyetemére joggal pályázhat az Unió bármelyik országának polgára. Magasabb szintű tanulmányokra, vagy akár a nemzetközi tudományos szereplésre is szinte esélytelen az, aki a tudomány mai fő közvetítő nyelvét, az angolt nem ismeri, és nem használja magas szinten. Akkor hát mivégre való, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy országos tudományos diákköri konferenciáink magyar nyelvűek legyenek? Nem vagyunk-e végletesen maradiak, ha még mindig fenntartjuk ezt a hagyományt? Mennyiben, és még meddig más a helyzetünk, mint Európa más országai honpolgárainak?
Ha megkérdezünk egy svéd, dán vagy holland, vagy akár német egyetemi hallgatót, könnyen megy-e neki az angol nyelv, jól megérti-e a szakkönyveket, szakcikkeket, nem esik-e nehezére, hogy angolul szólaljon meg, talán nem is érti, miért kérdezzük ennyire magától értetődő dolgokról. Hiszen náluk az angol nyelvű filmeket nem szinkronizálják, a tizenéves szinte nem is veszi észre, ha a száján nem az anyanyelvén, hanem angolul csúszik ki az az ominózus „négybetűs" szó... Sőt, maga a nyelvi alapszerkezet is közel azonos, a szakszavak is ugyanazok, legfeljebb kissé változó kiejtéssel. A nyelvek szinte összeérlelődnek, ahogy az informatika, a számítástechnika, a biológia „anyanyelvi'' szótára is egyre inkább telítődik az angolból átvett szavakkal. Nemcsak a filmek és a zeneszámok szövegeit nem fordítják le, de a szakszövegek sűrűn előforduló kifejezéseit sem, és így az anyanyelvi tudományos szöveg is egyre inkább „frenglish" vagy „denglish" lesz. Ettől azonban még nem érzi veszélyben senki, sem az anyanyelvét, sem az anyanyelvű tudományosságát.
Mennyiben más a mi helyzetünk? Abból a szempontból természetesen nem más, hogy nekünk is nyelvet, nyelveket kell tanulnunk. Előnyös, ha az angol mellett mást is. Hiszen Közép-Európában, amelyhez leginkább tartozunk, erős történelmi és gazdasági gyökerei vannak a németségnek. Több szláv nyelvű országgal vagyunk körülvéve, és ha valaki egy szláv nyelvet tűrhető szinten ismer, akkor kezdeti nehézségek árán valamennyire a többivel is elboldogul. A latin nyelv logikus szerkezete és szinte minden európai nyelv szókincsében meghonosodott szavai szinte az összes európai nyelv megértését segíthetik. Akkor tehát mi a gond? Lényegében az, hogy egy-egy nyelvtani szerkezet egyben gondolkodásmódot is jelent. Az alanyi és tárgyi igeragozás különbözősége például a mondatrészek közötti eltérő koordinációt jelzi. Az a tény, hogy egyszerű szótövekhez a legváltozatosabb képzőket illesztve szavak sokaságát szerkeszthetjük, azt eredményezi, hogy átlagos irodalmi szövegeink szókészlete többszöröse a legtöbb európai nyelvének. Az a lehetőség, hogy közel azonos fogalmakra seregnyi, árnyalatokban és hangulatokban eltérő szavunk van, egyszerre segíti a szóbeli fogalmazás pontosságát és a szavak mögötti finomabb értelem sejttetését. Mindez pedig nemcsak szépirodalmunkra, hanem az igényes tudományos szaknyelvre és ismeretterjesztésre is igaz. Jó közmondásunkkal élve, egy üleppel két lovat kell tudnunk megülni. Az egyiket, az angol telivért, ha a nemzetközi tudós fórumok vendégségébe megyünk. De előbb azon a hátason kell megtanulnunk szépen és biztonsággal közlekedni, amely hazavisz bennünket. Vissza