Előszó
Vajon csak makacs konzervativizmusból, merő hagyománytiszteletből ragaszkodunk a filmszemlék megrendezéséhez? Hiszen elmúlt már az idő, amikor a kötelező bizonyítványkiosztás, Pártunk és Államunk...
Tovább
Előszó
Vajon csak makacs konzervativizmusból, merő hagyománytiszteletből ragaszkodunk a filmszemlék megrendezéséhez? Hiszen elmúlt már az idő, amikor a kötelező bizonyítványkiosztás, Pártunk és Államunk Jeles Képviselőjének dicséretei és rovó-intői, meg a "magyarázom a bizonyítványomat" ki nem mondott színjátéka zajlott előbb a pécsi, majd a budapesti nagyérdemű közönség előtt. (A függöny mögé is jutott némi színjáték: a beavatottak, a kiválasztottak meghallgathatták a Főideológus aktuális "eligazítását", természetesen szigorúan zárt körben, fülbesúgásos alapon.) A Szemle lényege ez volt, és ez, mondom, értelmét vesztette. Mi maradt hát?
A számvetés. A találkozás öröme. A bizonyíték, hogy élünk, és hogy létezünk. Ebben a felfordult, nehezen kiismerhető világban, sok tűz - nem ritkán saját torkolattüzeink - közepette, a nehezen megásott s használhatatlan lövészárok-rendszerek és fogyó hátország ellenére: vagyunk. Maradt, hogy megnézzük egymás filmjeit, haragszunk rájuk és örülünk nekik. Ma nem könnyű filmet csinálni. (Ugyan, mikor volt könnyű?) A helyzet nehéz. (Ugyan, mikor volt könnyű?) Becsüljük meg egymást, mindazokat, akik ma filmet csinálnak. Hiszen ki tudja, milyen közönségnek, milyen világnak készülnek ezek a filmek? Van-e még, lesz-e még néző, aki beül a moziba? Aki nem a messzi világok felszínes, rózsaszínű álmaira vágyik, hanem saját életét, örömeit és gondjait akarja viszontlátnia vetítő sötétjében? Kell legyen. Tükör vagyunk, melyben a világ tükröződik. Legfőbb dolgunk, hogy ez a tükör tisztességes legyen. Ennek a szakmai tisztességnek mintha kisebb lenne ma a becsülete. Pedig a filmcsinálás szakma, melyet nehezen, sok munkával lehet csak megtanulni, és ebbe a szakmába a világosító, asszisztens, berendező éppúgy beletartozik, mint a rendező vagy operatőr. Ami a szakmán túl kezdődik - művészet? szórakoztatás? - már lehet vita tárgya. A szakmai tisztesség nem.
Legyen ez a Szemle a szakma ünnepe.
Vissza