XX. századi politikai perek

Előszó

Részlet a könyvből:

A SZOVJET MEGSZÁLLÁS
A nemzetközi nagypolitikában - miként azt angolszász kormánytényezők vélték - a sztálingrádi győzelem „nemzetközi nagyhatalom rangjára emelte Oroszországot". Jalta idejére a katonai változások során alapjaiban szerkesztődött újjá az európai tér hatalmi szerkezete, miközben a kezelési módok terén is nyilvánvaló lett a (közös) közelítési készség. Amikor a győztes angolszász-szovjet koalíciónak a vesztesek és „volt csatlósok" általános politikai kezelésére vonatkozó ún. jaltai nyilatkozata megjelent, ezek helyzetét a győztes jogán, pusztán katonai alapon már egyoldalúan előterjesztett fegyverszüneti határozmányok alapján „rendezték", Romániával 1944. szeptember 12-én, Bulgáriával 1944. október 22-én és Magyarországgal 1945. január 20-án. A fegyverszüneti formalitások az ország képességei feletti maradéktalan katonai, külső hatalmi rendelkezést fogalmazták meg.
A Vörös Hadsereg hadműveletei nyomán szétesett korábbi uralmi, igazgatási, rendészeti és elnyomó apparátus helyett olyan hatalmi berendezkedés, halmazati rendszer jött létre Magyarországon, amiben a különböző belső és külső erők a katonai helyzethez, a Szövetségesek egyetértéséhez igazodva törekedtek hatalmi, illetve politikai képességük érvényesítésére. A hatalmi halmazatok rendszerré szervezése több szálon indult (döntően azonban 1946/1947 fordulójától bontakozott ki). Kezdetben az ideiglenesség koalícióján belül a kormányzati adminisztráció a polgári újjászervezés és az ország fegyverszüneti állapothoz való illesztésének ügyét vitte, míg a politikai rendészeti (megtorló és megfélemlítő funkciókat érvényesítő) ún. kemény hatalmi mag kommunista kézben összpontosult. Ám mindkettő a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (a SZEB), illetve a szovjet katonai-rendőri szervek messze ható felügyelete alatt állt. Vissza