XX. századi festészet és szobrászat

Előszó

A XX. századi festészet és szobrászat kiállításával a legújabb kor is beilleszkedik abba a történeti képbe, amelyet a Nemzeti Galéria állandó tárlatai nyújtanak a magyar művészetről, a középkortól immáron a legutóbbi időkig. Az új kiállítás a XX. század művészetének alakulását ennek a történeti folyamatnak szerves folytatásaként mutatja be és magán a korszakon belül a nagyobb művészettörténeti periódusok határait, a modern magyar képzőművészet fejlődésének legfontosabb állomásait is érzékeltetni kívánja. A művek kiválogatásának szempontjait - a Magyar Nemzeti Galéria igen gazdag, ám korántsem teljes gyűjteményének lehetőségein belül - elsősorban azt a feladat határozta meg, hogy ez a hosszabb időre tervezett kiállítás ismét hozzáférhetővé tegye a nagyközönség számára a XX. századi festészetünk és szobrászatunk ismert remekműveit; a kiemelkedő életművek részletesebb bemutatása vagy olyan periódusok, stílustörekvések, izlésáramlatok reprezentálása esetében, amelyeket a művészettörténeti kutatás az utóbbi időben új megvilágításba helyezett, számos, eleddig kevéssé publikált mű is látható a kiállítótermekben.
A XX. századi magyar művészetet a történeti korszak határok három nagyobb periódusra tagolják. Kiállításunkat eszerint osztottuk fel három szakaszra, figyelembe véve azonban azt a szempontot is, hogy a művészetben végbemenő folyamatok nem illeszkednek be pontosan a társadalmi, politikai korszakhatárok közé. Az első szakasz, a tágabb értelemben vett századforduló, a múlt század utolsó és századunk első két évtizedét foglalja magában. Ez a periódus, a millenium körüli évektől a Tanácsköztársaságig, a modern magyar képzőművészet megszületésének és egyúttal első kibontakozásának kulcsfontosságú időszaka, múlt és jövő kohója, amelyben az ideológiai és kulturális szférában végbemenő változásokkal szoros összefüggésben, a hazai hagyományok és a külföldi hatások bonyolult kapcsolatrendszerében formálódik az új magyar művészet. Benne foglaltatik a XIX. századi realista hagyományokat továbbfejlesztő alföldi mesterek működése, Mednyánszky László monumentális életművének kifejlete, az új festői szemlélet szempontjából döntő jelentőségű Nagybányai Iskola megalakulása és fénykora, a magyar posztimpresszionista mesterek - Csontváry, Rippl-Rónai, Gulácsy, Vaszary, Beck Ö. Fülöp - életművének jelentős része és a hazai avantgardizmus első jelentkezése, a Nyolcak és aktivisták működése; át- meg átszövik e periódus tablóját és szecesszionizmus nemzetközi és magyar színezetű szálai. A kiállítás második szakasza a két világháború közötti korszak legjellemzőbb törekvéseit és mestereit mutatja be. Ennek a két és fél évtizednek a művészete részben még erős szálakkal kötődik az előző korszakban keletkezett tendenciákhoz. Közben új művészeti társulások jönnek létre, a harmincas évek elejétől kibontakozik a magyar avantgarde újabb hulláma, amely a Tanácsköztársaság bukásával hirtelen megszakadt és emigrációba kényszerült mozgalom után most a legújabb nemzetközi áramlatok eredményeit is bekapcsolja a modern magyar képzőművészet fejlődési folyamatába. E törekvésekkel egyidőben s velük sokágú összefüggésben megszületik az elnyomás ellen küzdő és a társadalmi forradalmat hirdető szocialista művészet, amelynek a két világháború közötti korszakban olyan kiemelkedő csúcsai vannak, mint Derkovits Gyula festészeti és Mészáros László szobrászati életműve. A harmadik szakasz kezdetét az 1945-ös, történelmi jelentőségű korszakhatár jelöli ki. A felszabadulás után a magyar művészet társadalmi, szervezeti feltételeiben gyökeres átalakulás megy végbe, de egy ideig még tovább élnek a korábbi stílustörekvések és mellettük kibontakoznak az új feladatokra váró, közösségi monumentális művészet körvonalai. Ezt azt igen összetett folyamatot egy rövid időre megszakítják a szocialista realizmus dogmatikus művészetpolitikai követelményei; a modern törekvések elszigetelődnek, de a legerősebb tehetségek, az egysíkúvá redukált realista felfogás kereteit feszegetve, ezekben az években is jelentős műveket hoznak létre. Az ötvenes-hatvanas évek fordulója körül lassan meginduló új folyamatot, az idős generáció kiteljesedő művészete mellett, már erősen motíválja az új nemzedék fellépése. Vissza