XX. Országos Akvarell Biennálé, Eger 2006

Előszó

A XX. Országos Akvarell Biennálé megrendezése alkalmától visszapillantva a kiállítás-sorozat által átfogott négy évtizedes történetre mellőzve a tiszteletköröket - fontos tanulságok fogalmazhatók meg. Egy formaelem, egy festőtechnika, egy kifejezőeszköz, illetve az általa meghatározott műforma átfogó, vissza-visszatérő kiállításai révén felfűződő eseménytörténet izgalmas, fordulatos, változásokban gazdag jelenségkört rajzol meg. Már önmagában is jelzésértékű az egri országos akvarellfestészeti fórum hosszú és folyamatos jelen léte, s nem lanyhuló intenzitású vonzó és kisugárzó hatása a magyar művészetben: a múlt század hatvanas éveiben, a hatvanas-hetvenes évtizedfordulón kialakult-kialakított országos kiállítások rendszerének tárlatsorozatai közül napjainkra számos ágazat szakmai mustrája megszűnt, átalakult, vagy változatlan célokkal és feltételek között - általában megfáradtan - egzisztál, de az egri akvarellfestészeti kiállítások meg-megújulva, az ezredfordulón túl is friss szellemi-művészeti produkciókkal várja a művészet iránt érdeklődőket. Egerben a kiállítások szervezői és a tárlatokon résztvevő alkotók bizonyították azt, amit Németh Lajos művészettörténész az első seregszemle - az I. Országos Akvarell Kiállítás - katalógusának bevezetőjében leszögezett: „Az akvarellművészetnek a modern művészetben is megvan a lehetősége, hiszen a dolgok nem a technikánál hanem a szemléletnél dőlnek el. "
Ezen az első, 1968-as kiállításon alkotásaival szerepelt - többek között olyan kiváló akvarellisták, mint Bartha László, Czóbel Béla, Iványi Ödön, Miháltz Pál, Szentiványi Lajos mellett - az az Elekfy Jenő is, akinek A képzőművészet iskolája című, 1976-ban megjelent kétkötetes összefoglalásban közreadott akvarellfestészet-meghatározását oly sokszor idéztük már: „A friss és tiszta színek, a finoman szövődő selymes tónusok, a kifejezőkészség spontán és könnyed szellemessége, ötletessége, szinte magától értetődő közvetlenségükben jelentkeznek a jó akvarellen, s ebben ez a technika - elfogultság nélkül jelenthetjük ki - egyedülálló. Bár az anyag lehetőségei bizonyos vonatkozásokban kötöttebbek, mint más festőtechnikákban, azért az idők folyamán tudott alkalmazkodni az ízlés változásaihoz, helyesebben az uralkodó stílusokhoz. Ez az alkalmazkodás nem mindig és nem mindenben volt szerencsés, így az akvarellnek is vannak hanyatló korszakai, de ha sajátos területén maradt, üde hamvas szépségével mindig meggyőző tudott lenni." Vissza