XVIII. Országos Akvarell Biennále

Előszó

Részlet a 20. oldalról:
"A kortárs (magyar) képző-, és iparművészetben, valamint az irodalom területén is széles körben megfigyelhető, hogy az alkotók a (történeti) múltba nyúlnak vissza. A művészek (művészet)történeti, alkotói vizsgálódásainak oka különböző aszerint, hogy a művészet történetéből mit emelnek ki, mivel foglalkoznak behatóbban; ezek lehetnek fogalmi, módszerbeli, műfaji kérdések, illetve kötődhetnek konkrét mesterekhez vagy művekhez. Ezen belül is a kortárs magyar festészetben és grafikában határozottan körvonalazható a műveknek egy sajátos csoportja, amelyek közös jellemzője, hogy töredékességükben, leletszerűségükben keltenek archaikus hatást. Ebbe, az általam lírai archaizmusnak nevezett tendenciába azon alkotók tartoznak, akiknek festészeti technikájában, munkamódszerében archaikus törekvések nyilvánulnak meg, amelyek következtében maguk a kész művek öltenek leletszerű, töredékes formát, ezáltal archaikus (s egyben archeológiai) hatást keltve. A lírai jelzőt az őket (közösen) jellemző visszafogott, természetközeli színek, és az átgondoltan formált felületek indokolják.
Az ide sorolható művészek számára az idő a mester és a példa. Ebbe a sorba illeszthetők Molnár Péter (1943) alkotásai is, aki többnyire apró betűkből, illetve ponthalmazokból hozza létre archaizáló faktúráit. Ezekből a mikroszkopikus elemekből, a természetes organizmusok keletkezéséhez hasonlóan, lépésről lépésre fejlődnek ceruza-, akvarell-, valamint olajképei. Alkotásai apró betűkből, jelekből szőtt, pergamenszerű archaikus álmok, az idő nyoma(ta)i és emléklenyomatok is egyben. Festői grafikák és grafikus festmények egyszerre, amelyeknek irizáló felülete organikus természetességgel simul a papír felszínébe. Ugyanakkor a merített papír szabálytalanul szakadozott szélét meghagyva, régi korokból fennmaradt kőtáblákra, illetve pergamenlapokra írt szövegtöredékekre is emlékeztetnek művei, s így leletszerű hatásokat hordoznak. Ahogy akvarell alapú képei közvetve a középkori kódexlapokra utalnak, ugyanúgy, csak az asszociáció szintjén, organikus felületek (jégvirággal beszőtt ablak, kacskaringós indákkal benőtt, vagy penészfoltos falak, mohos fakéreg stb.) élményét is felidézik." Vissza