XV. Országos Tervezőgrafikai Biennále

Előszó

A zene híd a szellem és az érzékek világa között, extázist vált ki, hitről, szerelemről, az emberről szól, a természetben, a végtelenben. Az ember, a művész azzal kísérletezik, hogy látomásait valóra váltsa, a titokzatost a józan ész számára is felfoghatóvá tegye. A művészet az emberről, az életről beszél, egy műalkotás láttán vagy hallgatása közben közvetlenül az alkotók szellemével kerülünk kapcsolatba. A zene lehet kifejező, közlékeny, megindító és ihletett, akkor is ha a tenger szűnni nem akaró moraját vagy a madárdal spontaneitását idézi. A természetes hangokban szinte mindent megtalálunk, amiből a zene megszületett, az évezredek előtt Indiában kialakult muzsikában éppúgy, mint a roppant bonyolult harmóniai textúrákban. A zene érzelmeink mélyebb rétegeire hat, egész lényünkkel reagálunk rá. A madarak egymás zenéjének előadásával párbajoznak, hangokkal csábítják párjukat, rémisztik ellenségeiket, óvják kicsinyeiket a veszélytől és vigasztalják egymást a bajban. Az élőlények hangok segítségével teremtenek kapcsolatot egymással. Egy tudós megfigyelte, hogy a világ legnagyobb emlősállata, a bálna, reagál a zenei hangokra amikor ő fuvolán játszik és úgy válaszol neki, mintha ő is bálna lenne. Az érzékszervek kifinomultsága valamennyi élőlénynél hozzátartozik az életben maradás, a párosodás, a táplálkozás képességéhez. Vissza