XV. Országos Akvarell Biennálé

Előszó

A millecentenáriumi rendezvények ünnepi keretbe foglalják az Akvarellbiennálék XV. évfordulóját, s az esemény fényétől festészetünk e nemes, halkszavú ágazata is hangsúlyt kap, és elgondolkodtat afelől, miként volt lehetséges, hogy a korábbi hosszú évtizedek kedvezőtlen művészetpolitikai légkörében fenn tudta magát tartani másodévenkénti bemutatókkal és egyéb csoportos fellépéseivel, figyelemreméltó elismerést aratva a nemzetközi fórumokon is, - olykor éppen a képzőművészet lassú sorvadását jövendölő nyugati nézetek közepette. Ennek egyik oka, hogy kezdetben ezt az egyedi darabokból álló művészetet vásárlóként inkább egy szűkebb műgyűjtői kör igényelte, de hovatovább az is kiderült, hogy megteremti ez a műfaj a maga közönségét a múzeum és kiállításlátogató kiskeresetűek körében is. így lett a tisztes, ám áldozatos hazai művészetpártolás tárgyává az akvarellfestészet, díjalapító patronálóinak rangját, érdemét növelik a különféle művészeti biennálék, látáskultúránk e hol itt, hol ott kivirágzó szigetei, Miskolc, Győr, Salgótarján, Esztergom, Pécs, Szeged és Békéscsaba városaiban.
Eger város történelmi - kulturális atmoszférájának igézete ezúttal is közegébe vonja e bemutató látogatóit az irodalom, az építészet és a szépművészetek megragadó emlékeivel, közülük most jelképi mivoltában is előtérbe lép - fennállásának kétszáztíz esztendős jubileumán - a csillagvizsgáló, melynek múzsája, a rejtélyes Uránia, csendesen asszisztál Euterpének, a gyönyörködtetés s a líra múzsájának e gazdag képszemléjéhez. Társulásuk nékünk természetes, hiszen mindkét nemtő az ember mítoszteremtő képzeletének szülötte, közös bennük, hogy az ember számára a kozmosz törvényeinek felderítése hasonló titkokat rejt, mint a művészet keletkezésének legbensőbb törvényei. A valóban jelentős művek kisugárzása azt sejteti, hogy létrejöttükben a tudatos agymunkán kívül az inkább csak utólag tudatosítható inspiráció is munkálkodott. Ezt az ihletett alkotói folyamatot kívánjuk most olymódon megközelíteni, hogy a szemlélő magával a művészettel - és ne annak elméletével - kerülhessen közvetlenebb kapcsolatba, azáltal, hogy megízlel valamit a művek készítésének gyakorlati nehézségeiből, de a mesterségmívelés érzéki örömeiből is. Vissza