Előszó
Tizenöt nem kerek szám, nem ad szokásos évfordulót. Mégis lehetőséget biztosít a történeti áttekintésre, a tapasztalatadó összegzésre és ugyanakkor a jövőt, az előrelépést szolgáló tervezgetésre,...
Tovább
Előszó
Tizenöt nem kerek szám, nem ad szokásos évfordulót. Mégis lehetőséget biztosít a történeti áttekintésre, a tapasztalatadó összegzésre és ugyanakkor a jövőt, az előrelépést szolgáló tervezgetésre, cselekvésre egyaránt. (Zárójelben, de mindjárt a dolgok közepébe vágva, ezt az összefoglalást szolgálva érdemes lenne a 15 tárlat anyagából válogatva retrospektív, keresztmetszetkiállítást rendezni megfelelően színvonalas, reprezentatív katalógus kiadásával.)
A megtett út áttekintésének első kérdése: megvalósította-e a tárlat a kezdeményezők célkitűzését. A kiállítást létrehozó, elindító célkitűzésekről így vall a mostani kiállítás elődjeként 1957-ben megrendezett Tiszántúli Festőművészek Vándorkiállítása katalógusának bevezetőjében dr. Kátai Ferenc:
"Békés MTVB Művelődésügyi Osztálya a meggondolások alapján készítette elő a Tiszántúli Festőművészek (első) Vándorkiállítását és hívta össze Békéscsabára a kiállító festők művésztalálkozóját. 1957. április 21-én mintegy húsz szegedi, hódmezővásárhelyi, csabai, gyulai, debreceni festő jelent meg abban a városban, ahol a legnagyobbnak ismert magyar realista festő: Munkácsy Mihály egész életművének tematikáját befolyásoló fiatalkori élményeit szerezte a nép között.
Javasoljuk, hogy a Tiszántúli Festők Vándorkiállítását és Művésztalálkozóját évenként tavasszal rendezzék meg az érdekelt megyék és városok művelődési osztályai. Javasoljuk, hogy a vándorkiállítást valamennyi érdekelt szerv támogatásával évente más-más városban nyissák meg, indítsák útjára, s a festők is évente váltakozó városban jöjjenek össze, - jövőre talán Szegeden, és a jövőben ne pusztán spontán beszélgetésekkel töltsék idejüket, hanem egy-egy festészeti probléma ankétszerű megvitatásával tegyék tanulságossá találkozójukat. Ily módon a vidéki művészeknek a központtól való elszigeteltsége kiküszöbölődnék, - nép- és természetközelségük nem művészi elhagyatottsággal járna, hanem a szervezettség előnyeivel: a szélesebbkörűen ismertté válással, s a növekvő anyagi lehetőségekkel párosulna."
Vissza