XIX. ker. Landler Jenő Gimnázium jubileumi évkönyve 1919-1969

Előszó

50 év, fél évszázad hosszú idő, különösen soknak tűnik, ha eseményekben zsúfolt, változatos és mozgalmas évtizedek ezek. Szinte egy teljes emberi élet. A mi gimnáziumunk mégis mintegy fiatal, alkotó munkájában most kiteljesedő intézmény él bennem. Ez nem azért van, mert egy pár évvel ezelőtt létesült új épületben működik, vagy mert eddigi eredményei nem lennének jelentősek. A „L a n d 1 e r Jenő" Gimnázium eddigi működése - ha az évek számát tekintjük - két egyenlő részre oszlik. 1919-ben a „dicsőséges 133 nap" fájdalmas bukása után kezdi meg munkáját. Létrejöttében a Tanácsköztársaság szerepe pontosan nem ismeretes, de úgy gondolom, közvetett hatása mindenképpen érvényesült. Az első 25 év az ellenforradalom, a Horthy-fehérterror, a magyar elmaradottság konzerválásának időszaka. Ez a munkásmozgalom talpraállásának, megerősödésének, a főváros körül kialakuló vörösövezet létrejöttének időszaka. Nehéz évek ezek, melyek rányomják bélyegüket az iskola életére, fejlődésére is. 1945. tavasza, a magyar újjászületés, a gimnázium újjászületését is jelenti és ezzel kezdetét veszi a második 25 év, mely gazdag lehetőségeiben és biztos perspektívát nyújt. Az iskola élni tud a megváltozott helyzet előnyeivel és ma már a főváros lényegesen nagyobb tradíciókkal rendelkező középiskoláival is felveszi a versenyt, ami többek között megnyilvánul az egyetemre jelentkező és felvett tanulók arányában is. Kezdeményező szerepet vállalt az iskola vezetése és tantestülete a szocialista iskolatípus megteremtésében, a közösségi nevelés szép, de igen nehéz feladatainak megoldásában, vállalva a járatlan út problémáit, a helyenkénti meg nem értés és elzárkózás elleni harcot. Ezért érzem az 50 éves Landler Jenő Gimnáziumot fiatalnak. Az iskola előtt álló feladatok egyre nagyobbak és ezek megoldásához hozzájárul a neveléstudomány „landlerista" munkásainak hivatásszeretete, ami nélkül nem is lehet elképzelni eredményes oktató-nevelő munkát, ezen kívül a pedagógusok és tanulók alkotó- és tudásvágya és ezt úgy hiszem igen nagy erőnek kell tekinteni. Vissza