XIX. és XX. századi európai és cseh rajzok a Prágai Nemzeti Képtár gyűjteményeiből

Előszó

Részlet a füzetből:
"A 19. és 20. századi európai rajzok kiállításával a prágai Nemzeti Képtár Grafikai Gyűjteménye először mutat be a budapesti Szépművészeti Múzeumban jelentősebb csoportokat modern rajzainak gyűjteményéből. Egy ilyen típusú kiállításnak kettős küldetése van. Egyrészt utalásszerűen tájékoztatja a közönséget a prágai rajzgyűjtemény jellegéről és terjedelméről, másrészt lehetőséget nyújt arra, hogy a közönség megismerhesse a rajzolók megnyilvánulásának sajátos jellegét, felfedezze a rajzolók egyéniségének határtalan változatosságát, valamint a rajz funkciójában az évszázadok folyamán végbement változásokat.
A rajz - legyen bár lényege akármilyen - a legközvetlenebb művészeti kifejezésmód. Ezért már régi idők óta a külvilág keresésének és megismerésének eszköze volt, egyben azonban közvetlenül tolmácsolta a belső világ képzeteit és lelki megnyilvánulásait. A rajz nem jelenti a valóság leírását, hanem lényeges jeleinek a kihangsúlyozását, a művész egyéni látásán átszűrt vetületét. A rajz néhány pillanat alatt rögzíteni tudja az átélés teljességét és a képzet végességét, míg a festmény, a szobrászati alkotás, vagy a grafikai lap az időben fejlődnek. Mint a képzőművészeti eszmék és a rajzoló belső életének kifejezője a rajz minden időkben a művész egyénisége megismerésének és az alkotás bonyolult folyamatának a kulcsa volt." Vissza