XIV. Országos Akvarell Biennálé

Előszó

A 20. századi magyar akvarellfestészet történetét 2000-ig négy egymást követő biennáléhoz kapcsolódva igyekszünk áttekinteni a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai gyűjteménye alapján. Különösen érdekes ez most azért is, mert a biennálék tanúsága szerint erősen megnövekedett az érdeklődés ez iránt a korszakonként eltérő szerepet kapó technika iránt. Idén 142 művész 240 alkotása kerül bemutatásra a válogatással kétharmadával csökkentve az anyagot. A kortárs akvarellművészet történeti hátterét az elmúlt századforduló akvarellistáinak változó tevékenysége nyújtja most a Dobó István Vármúzeum külön kiállításán. 25 művet láthatunk az első negyedszázad terméséből.
A modern akvarellfestészetünk kezdetének Rippl-Rónai Les vierges, (A szüzek) „Sétáló nő" alakjának a rajz formáit tiszta színekkel kitöltő lapját tekinthetjük 1895-ből. Ezzel jelezve, hogy a 19. század végén a korszakra jellemző historizáló, eklektikus törekvéseket francia hatásra lassan túlnőtte a szecesszió. A síkot hangsúlyozó új, dekoratív törekvések hátterében - mint válogatásunk is mutatja - még a század elején is megbújt a történeti festészet. Székely Bertalan utolsó igazán kvalitásos kompozícióival egy időben, azonos témára készítette el tanítványa, Körösfői Kriesch Aladár a „Csodaszarvas rege" képi variációit. A dekoratív keretmegoldáson túl a felület lendületes, ritmikus kitöltése, az akadémikus szemlélettől szabadulni vágyó új törekvések hírnöke. Az érintetlen népművészet értékeihez való specifikumát az építészettől a zenéig. Vissza