XIV. Esztergomi Fotográfiai Biennálé

Előszó

Ha akarom, nincs egyszerűbb műfajú alkotás, mint az akt. Meztelen ember vagy emberek fényérzékeny anyagon rögzített lenyomatai. Mit kell ezzel foglalkozni, minek okoskodni, ennyi és nem több! Ha meg akarom, akkor nincs bonyolultabb, összetettebb műfaj az aktnál. Minden korszak, minden stílusirányzat és technika új és új módon közelített ahhoz a trivialitáshoz, amit a meztelen emberi test jelent. Többféle aspektusból vizsgálható, a legkézenfekvőbb a történeti megközelítés, hiszen fényképezés immáron százhatvanöt éve létezik, meztelen emberi test meg kicsit régebben, tehát minden együtt állt, hogy aktfotók szülessenek. Lettek is.
Vizsgálható továbbá stílusirányzatok szerint. Van klasszicista és modern, nonfiguratív és szürreális, piktorialista és dokumentarista, ki-ki választhat közülük kedvére.
Számtalan, művészethez csak perifériásan kapcsolódó szemmel, érvrendszerrel is megközelíthető az akt. Közismertek a néprajzi, kulturális antropológiai, pszichológiai, szexológiai és egyéb megközelítések. És mind máshonnan, máshogy közelít -ugyanahhoz. A pucér emberi testhez. Ami mindenkinek van egy, amit mindenki meg tud örökíteni, ha van erre akarata és minimális technikai felszerelése, amit mindenki szívesen néz egyedül vagy csoportosan, ami eltéphetetlenül kötődik a legalapvetőbb emberi ösztönökhöz, amit mindig, minden művészet szívesen választott ábrázolata tárgyául, nemcsak a fényképezés. Nem is folytatom, hiszen ebből kiderül, én a két akarómból, amivel a szövegemet indítottam, az utóbbit választom: léhát, aligha van bonyolultabb, ezzel együtt problémásabb műfaj a művészetek közt ennél. Ezért megpróbálok egyfajta rendszert konstruálni, amellyel talán ki lehet jutni a nagy kerek erdő rengetegéből, ami nem az egyetlen út, de kétségkívül járható, amin nem kötelező menni, de lehet.
Válaszoljuk meg elébb az alapkérdéseket: Mi az az akt? És miért oly gyakori témája az ábrázoló művészeteknek, s ezen belül a fényképezésnek?
Vannak még kevésbé alapkérdések, feltehetem őket. de ezeket majd válaszolja meg ki-ki magának. Ilyenek például: Művészet-e az aktfotó vagy valami más? Mi a fontos, az elért eredmény vagy az odavezető út? Nevezzük nevén a gyermeket, a kicsit, kicsit sem, vagy nagyon elfojtott libidó milyen szerephez jut a meztelenség megörökítésekor? Magán- vagy közügy-e az emberek kulturált formájú lemeztelenítése. ebbéli állapotuk rögzítése? Fejlődött-e valahonnan valahová a ruhátlan test fényképezése vagy sem? A kérdések sora végtelenül sorjázható, megpróbálok legalább a két választott alapkérdésre valamiféle választ adni.
Szerintem az aktfényképezés történetét három, egymásról látszólag tudomást sem vevő szál egybefonásával kell megalkotni. Az úgynevezett művészi akt, a szolgáltatói meztelenség, azaz magazinfotók, reklámok, alkalmazott meztelenség továbbá a pornográfia adja ki ezt a három alkotórészt. Bonyolódik a helyzet azáltal, hogy egyik szál sem túl következetes, időnként egyik vagy a másik közelit a másikhoz, vagy a másik az egyikhez. Gyakran nem is a kész műből kell kiindulni, hanem a kontextusból, ahol megjelenik, a szituációból, mely létrehozta. Éppen ezért fontos a kép születését előidéző szándék megismerése, vizsgálata. Nem egyszerű dolog, nyilván a legtöbben esküsznek rá. hogy az ö meztelen modellt ábrázoló képük színtiszta művészet. Nem szeretnék alapfokú művészeti szemináriumot indítani, de legalább egy aspektusát vegyük figyelembe, ha erről beszélünk: művészet az. ami nem másol, nem reprodukál, hanem a maga eszközeivel új minőséget hoz létre. És ez nem könnyű feladat elé állítja a meztelen embert fényképezőgépe keresőjén keresztül kukkoló személyt. Vissza