Xenophontis Commentarii

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

Ha olyanokkal beszélgetett Szókratész, akik valamely művészethez vagy mesterséghez értettek, és abból éltek, azoknak is tudott segíteni. Egyszer beállított Parrhaszioszhoz, a festőhöz, és szóba elegyedett vele.
- A festészet ugye azt utánozza, amit látunk? Ti, festők, színek segítségével utánozzátok a homorú és domború, homályos és fényes, kemény és lágy, érdes és sima, új és régi testeket?
- Helyesen mondod - válaszolta Parrhasziosz.
- Ugye, ha szép formát akartok ábrázolni, nemigen találtok olyan emberre, aki minden ízében kifogástalanul szép, ezért sok helyről s gyűjtitek össze, ami kiben-kiben tökéletes, és így teszitek szép látvánnyá az egész alakot?
- Így tesszük - mondta.
- Mondd csak, a leginkább megkapót, a legkellemesebbet, a legkedvesebbet, a legkívánatosabbat és a legszeretetreméltóbbat - vagyis a lélek természetét utánozzátok-e? - kérdezte. - Vagy azt nem lehet?
- Hogyan lehetne utánozni Szókratész, azt, aminek nincs se aránya, se színe, amiben semmi sincs abból, amit az előbb felsoroltál, s ami különben is teljesen láthatatlan?
- Van az úgy, hogy az ember barátságosan, van úgy, hogy ellenségesen néz valakire.
- Persze.
- És ez nem tükröződik a szemében?
- Dehogynem.
- Szerinted, aki törődik a barátaival, az ugyanolyan képet vág azok szerencséjéhez vagy balsorsához, mint aki nem?
- Zeuszra, dehogy. A szerencsére felderül, a balsorsra elborul a tekintete.
- Ugye ezt is lehet ábrázolni?
- Természetesen.
- De a méltóságteljes és a szabad emberhez méltó, a közönséges és a rabszolgára valló, a józan és a bölcs, a dölyfös és az illetlen viselkedés is átsüt az ember arckifejezésén és testtartásán, akár áll, akár mozog.
-Igazad van.
- Hát akkor ezek is utánozhatók?
- Bizony - válaszolta.
- Szerinted melyik alakot nézik szívesebben az emberek, amelyiken szép, jó és szeretetre méltó természet mutatkozik, vagy amelyiken csúf, rossz és gyűlöletes?
- Zeuszra, igen nagy a különbség, Szókratész! Vissza