X. Pius pápa lelke

Előszó

A fordító előszava.
Mi késztetett arra, hogy Facchinetti testvéremnek e szépséges könyvét: „L Anima di Pio X".= X. Pius Pápa Lelke, magyarra fordítsam ?
Talán maga a Szent Pápa!...
X. Pius, a szentemlékű Pápa, szenttéavatása előtt áll... A kánoni vizsgálatokat már lefolytatták... A Postulator már benyújtotta a Szent Székhez kérő iratát...
Biztosan tudom, hogy e Gondviselésnek, az alázatosak felmagasztalójának óhaja, akarata, hogy Magyarország jó lelkei is csodálják meg a fényes Lelket, mindent reformáló tüzében ifjodjanak meg, és nagy hittel helyezzék magukat az ő hathatós égi pártfogásába. - X. Pius pedig, a nagy háború áldozata, atyai jósággal akarja vigasztalni a háború és következményei tépte magyar gyermekeit...
A szerző előszavában figyelmezteti olvasóit, hogy nem szállít szokásos életleírást. - De én minden olvasónk megnyugtatására megjegyzem, hogy éppen ebben van a könyvének igazi szépsége és értéke. E könyvével igazán méltó volt önmagához, nevéhez, irályához, tudásához, az egész világon ismert Padre Facchinetti. A fordításban szigorúan ragaszkodtam mindenhez... Szándékkal hagytam olaszosnak a helységek és személyek elnevezéseit. így könnyebben találjuk meg ezeket Olaszországban.
Ki sem mondhatom, mennyi lelki gyönyörnek voltam osztályosa, míg e könyvön dolgoztam... E lelki gyönyör őszinte felebaráti szeretetté magasztosult bennem! Űzött a munkában, elfelejtetett nappalt-éjszakát, csakhogy minél gyorsabban, - még az első centenárium ünnepi esztendejében hozhassam magyar testvéreim lelke közelébe e csodás szépségű Lelket...
Ó, bár minden magyar testvérem lelkét belekapcsolhatnám X. Pius szent Lelkébe! Mindenkiét! - mert e Szent mindenkinek mindene volt életében, s száz jogunk van hirdetni róla, hogy holta után, minden hozzáforduló minden ügyét pártolja nagy Isten trónja előtt az égben... Vissza