Előszó
A Biennálé tizedik jubileumával kapcsolatban ismét előtérbe került az a kérdés, hogy a kiállítás mennyiben tükrözi a kilencvenes éveket jellemző szakmai adottságokat. A kiállítások egyéni, személyes teljesítményeket mutatnak be, melyeket az eszközök és gondolkodásmód hagyománytisztelete jellemez, - ugyanakkor megtörténhet, bármennyire ellentmondásos, az, hogy az ami nincs jelen, meghatározóbb, mint az ami szem előtt van.
A kor új technikája zajtalanul, szemfényvesztő sebességgel lopakodott a tervezés területére, ami önmagában kivételes életképességre utal,- olyan helyzetet teremtve, mintha gyalogosan versenyeznénk egy Kawasakival; lehet, hogy elveszítjük a mezítlábbal füvönjárás örömét, a permetező eső és az ösvények élvezetének képességét, - de hát kellett nekünk bukósisak?
A gyorsaság és a tökély - illetve a tökéletesség látszata, mellyel ezek a gépek dolgoznak - magávalragadók; képesek hibázni, de különös módon, elkövetett hibáikban is megvan a befejezettség hitelesítő ereje. Tény az, hogy a számítógépnek a második évezred végén nincsenek Velázquez vagy Kandinsky kapacitású egyéniségei, de bizonyára lesznek hasonló nagyságrendű óriásai a távlatban; - lehet, hogy szemléletük eltávolodik a természetelvűségtől és a belső látás még ismeretlen síkjain túl kialakuló elvont világban talál magára.
Ha vannak is magányos alkotók a műfajban, az új eszköztárat elsősorban a csapatmunkában használják, akkor is, ha egy vezetőtervező a hangadó ebben a munkafolyamatban. Egyelőre ezek a csoportok nem állítanak ki, valószínűleg azért, mert a csoportos szellemi teljesítmény arctalan felvállalásában létezik egy abszurd elem: kié az a láng, mely képes volt magas hőfokra hevíteni a teljesítményt? Emellett a gépek bonyolultsága, változó gyors fejlődése hátráltatja az ember spontán viselkedését, ami elválaszthatatlan minden alkotómunkától. A polarizálódás, mely korábban már bekövetkezett a fejlett országokban a magántervezők és a csoportos formációk vonatkozásában, feltehetően ugyanúgy kialakul hazánkban a grafika és design területén, - mint ahogy megvalósult az építészetben, a médiák, filmgyártás és színház világában.
Vissza