Előszó
ELŐSZÓ
A bűnbánatra buzdító prédikátorok az emberi bűnöket tették felelőssé a kis jégkorszak klímaingadozásaiért. Azt hirdették, hogy ha az emberek megváltoztatják viselkedésüket, enyhül majd Isten haragja, és minden jóra fordul. Az időjárás azonban a bűnbakok üldözésével sem lett jobb.
Ma környezet ellen elkövetett bűnöknek nevezik azokat a mulasztásokat, amelyek antropogén eredetű klímaváltozást okoznak. De vajon feltartóztatja-e a viselkedés megváltoztatása vagy a bűnbakkeresés a klímaváltozást? Erre a kérdésre határozott nem a válasz.
Az aggódó klímakutatók szerint a tudományos elemzés önmagában nem elegendő a problémák megoldásához. Sok múlik azon, hogy a kulturális elképzelések hogyan egyeztethetők össze a kor jellemző trendjeivel. Ennek megértéséhez nem csupán a klíma történetét, hanem a klíma kultúrtörténetét is ismernünk kell.1
Könyvünk a klímaváltozásra adott kulturális reakciókkal foglalkozik. Először egy kis földtörténeti időutazásra indulunk, hogy az éghajlat természetes változékonyságát feltárjuk. Második lépésben azt vizsgáljuk meg, hogy mik voltak a kulturális és társadalmi reakciók a változásokra.
Kiemelt figyelmet szentelünk az egyetlen olyan klímakrízisnek, amely forrásaink alapján kielégítően rekonstruálható. A kis jégkorszak példáján láthatjuk, müyen válaszok születtek erre a klímakrízisre, és hogy a válaszok hogyan függnek össze mai problémáinkkal. A kis jégkorszakot mintegy tesztnek tekinthetjük a globális felmelegedés vonatkozásában. Látni fogjuk, hogy a klímának már csekély változása is milyen rendkívüli társadalmi, politikai és vallási megrázkódtatásokhoz vezet.
A kis jégkorszak példáján megfigyelhető, miként tudtak az emberek úrrá lenni a fenyegető klímakrízisen: úgy, hogy elvetették a probléma mereven dogmatikus szemléletét, és felhagytak azzal a gyakorlattal, hogy erkölcsi vétkeseket, bűnösöket vagy bűnbakokat keressenek. Egészen más megoldások születtek, mint azt a krízis kezdetén gondolták volna. S számunkra az sem érdektelen, hogy a megoldások elvezettek
Vissza