Előszó
Részlet a könyvből:
Parasztról szóló történeteket találunk már egyiptomi papiruszokon és a hindu Pancsatantrában is: természetes, hogy az emberiség legszélesebb osztálya mindig érdekelt írót és olvasót egyaránt. Nem mindig látták egyformán, sőt: sohasem látták egyformán. Többnyire lenézték és mulattak rajta, önmaga is lenézte magát és mulatott magán. De voltak korszakok, amikor szentimentálisan dicsőítették és valósággal udvaroltak neki (tudtán kívül., mert nem olvasta udvar lóinak műveit, egyáltalán nem olvasott semmit, nem is tudott olvasni). Volt idő, amikor tanultak tőle, utánozták költészetét és felfrissítették vele az elaggott irodalmat. Volt idő, amikor az írók neki írtak, úgy, hogy megérthesse (s ezeket a műveket is mi olvassuk, jegyzetes kiadásokban). És volt idő, amikor naturalista nyerseséggel mutatták meg, minden hibájával és rútságával egyetemben, de fölvetették a kérdést: kinek a hibája, hogy ilyen a paraszt?
A parasztnak mindenféle irányú, célzatú, jelszavú ábrázolásai közt akadnak remekművek. Kis versek, leíró költemények, idillek, novellák, regények, drámák ... Rangsort nem lehet köztük felállítani.
De egy valami, sajátságos módon, nem jutott eszébe senkinek - vagy, ami ezzel egyértelmű, nem a megfelelő embernek jutott eszébe. (Kipling mondja valahol, hogy mindenkinek eszébe juthat minden; csak az a kérdés: ki tudja megcsinálni?).
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal